Peugeot 206 CC 1.6 HDi teszt

	A legnagyobb attrakció

A szezont és a fazont azonban nem jó keverni. Sokan ugyanis még mindig egyenlőségjelet tesznek a kabrió és a roadster közé, ami kapitális tévedés, hiszen teljesen más szempontok alapján tervezik a két kategóriát. Közös jellemzőjük egyedül a nyitható tető lehet, de egy kupé-kabrió felépítésnél már megalapozottan élhetünk a gyanúperrel, hogy ez nem egy sportautó. A látványosan hajtogatható, egyben praktikus keménytető jellemzője ugyanis, hogy nehéz, ráadásul az autó súlypontja is magasabban lesz tőle, mint a jó öreg ponyvatetőnél, aminek talán ez az egyetlen, bizonyos esetekben viszont annál komolyabb előnye. A roadster tehát egy kétüléses, orr-, vagy középmotoros, hátsókerék-hajtású, vászontetős, alacsony súlypontú, kemény rugózású autó, igaz, utóbbiért cserébe az átlagosnál lényegesen jobb útfekvésű, ami sokkal kevésbé alkalmas mindennapi használatra. (Ebből kifolyólag jóval ritkább látvány is a hazai utakon.) Ilyenek például a Mazda MX-5, a Toyota MR-2, az MG TF, a Lotus Elise, vagy a vele azonos alapokra épülő Opel Speedster.

Ezzel szemben a kabrió egészen más műfaj. Egy igazi kabriós nem, vagy csak ritkán fog gumicsikorgatva kanyarodni és még kevesebbszer fogja tiltásig kiforgatni a motort. Egy kabriós inkább élvezi, mikor a piros lámpánál állva látványosan, a város közepén lenyithatja a tetőt, mikor a menetszél kicsit megborzolja fürtjeit, mikor megdicsérik az autóját. Piperkőc műfaj? Meglehet, de tegye fel a kezét az, aki sosem vágyott még egy kabrióra! Na ugye.

	A hátsó helykínálat

A motor pedig a kabriózás eme felfogásában kis túlzással akár mellékes szereplőként is felfogható. A laza cirkáláshoz, ami ugye a műfaj legnagyobb erőssége, nem életbevágó a minél laposabb nyomatékgörbe, vagy a hétezerig forgatható főtengely. A hang viszont még ebben az esetben is fontos szereplő, a jellegzetes és senki által nem kedvelt dízelorgánum ugyanis könnyen lebeszélhet bárkit a takarékos kabrió megvásárlásáról. Szerencsére erre a franciák is időben rájöttek és - nem tudni, hogy - egészen kellemes kis hangot hoztak össze az 1.6-os HDi-nek. Igaz, a mostani tesztidőpontnak köszönhetően a 206 CC leginkább csukott tetővel közlekedett, azon önfeláldozó pillanatokban viszont, mikor a tetőt a csomagtartóba rendeltük abszolút nem volt zavaró az öngyulladós motor orgánuma, a fogyasztásmérőre pillantva pedig még inkább megtelt a lelkünk jóérzéssel.

	Vannak sportos részletek

Pedig a tető eltüntetése elsőre nem ment zökkenőmentesen: az első ülések között lévő célgombot felhúzva-lenyomva csak a csilingelést hallgathattuk, a tető mozdulatlan maradt, ami valamilyen hibára engedett következtetni, a szabotázs konkrét okát azonban mellőzi közölni a fedélzeti számítógép. Ezután következtek az olyan próbálkozások, mint a motor beindítása és a kézifék behúzása, végül sikerült felfedezni, hogy ez a keménytető bizony két ponton a szélvédőhöz van rögzítve. Ezeket kioldva viszont változatlanul csak csilingelés volt, majd a 307 CC-re visszaemlékezve beugrott, hogy a csomagtérben van egy háló, amit el kell húznia boldogsághoz. (A bénázás este zajlott).

Ez az apróság a maximálisan bepakolható csomagmennyiséget hivatott jelezni, a kis Peugeot pedig csak akkor hajlandó ledobni kalapját, ha ez a háló a helyén van. Láss csodát, így már valóban kész volt megnyílni a pesti éjszakának, igaz a hajborzoló cirkálásnak nem sokkal később véget is vetett a fagypont körüli hőmérséklet. Az attrakció nagyjából fél percig tart, aminél manapság már gyorsabban is le lehet nyitni egy tetőt, a hangsúly azonban itt nem a gyorsaságon, sokkal inkább a látványosságon van. Bár dicséretet érdemel a 206 CC fűtése, azonban a szélvédő az ideálishoz képest egy kicsit közelebb van a fejtetőhöz, így az a teszteléshez hasonló időjárási viszonyok esetén könnyen szenvedhet fagykárokat. Milyen szerencse, hogy ugyanannyi idő alatt fel is lehet húzni a tetőt, mint leengedni.

	Méretes csomagtartó jobb sorsra érdemes mélynyomóval

A tetőt ledobva a 206 CC igazán mutatós kis autó, még az sem ront a forma élvezetén, hogy bizony már kupé-kabrióból is rengeteg rohangál kicsiny hazánk többnyire hepe-hupás útjain. Kabriózás közben tehát a kis Peugeot még mindig kellően figyelemfelkeltő, csukott tetővel persze már messze nem kíséri útját ekkora figyelem, de hát ez a legtöbb ilyen jellegű autónál így van, pláne ebben az árkategóriában. Tetővel a fejünk fölött a CC már kevésbé dekoratív, ami a hosszú lapos hátsó résznek köszönhető, mely sajnos majdnem minden keménytetős kabrió sajátja. Ez az apró rondaság viszont bártan belefér, már csak azért is, mert elölről és hátulról egyaránt szép a 206-os, sőt első ránézésre a belsőtől is dobunk egy hátast.

Aztán alaposabban szemügyre vesszük és továbbra is elkámpicsorodunk. Pedig a jelek bíztatóak: van bőrülés, a hangszórókon JBL felirat olvasható, a váltógombóc igazi alumínium, sőt még a kesztyűtartó ajtaját is beborították szegény egykori tehén hámrétegével. Csakhogy mindezek hajítófát sem érnek abban az esetben, ha a szép részek közti átvezető borzasztó minőségű, már ezerszer szapult kisautó műanyag rosszul néz ki, rossz hozzáérni, ráadásul még kemény is, mondjuk így legalább következetesen rémes az egész. Itt látszik nagyon, hogy az alap egy 206-os.

	35 kép a galériában - klikk!

A legaggasztóbb dolgok viszont akkor jönnek elő, amikor útnak indulunk a 206 CC-vel. Ekkor ugyanis azonnal feltűnik a kormány szerencsétlen szöge, amin igazából segíteni sem lehet, hiszen csak le-fel állítható, tengelyirányban nem. Ez azért gond, mert például esetemben (190 cm), ha látni is szerettem volna a műszereket (márpedig igen), akkor nagyjából tökéletes "makimajom pózban", a két karomat erősen felemelte tudtam csak fogni a kormányt, ami hosszú távon erősen rontja a komfortérzetet. (Ez ellen persze fel lehet hozni, hogy a női célcsoport átlagmagassága nálam azért alacsonyabb.) További komoly gond, hogy bizony - finoman fogalmazva - találkoztunk már a 206 CC-nél merevebb karosszériájú kabrióval, a csavarodás azonban nem is lenne igazán gond, ha közben nem koncerteznének az utastér műanyagjai. A borsos felárért (105 ezer forintért) mért JBL hifi így kidobott pénz, ugyanis a nem túl stabilan rögzített műanyagokat úgy negyed hangerőnél még álló helyzetben is berezegteti, így igen-igen erősen rontja a zenehallgatás élményét. Kár érte.

	Néhol szép, néhol borzasztó a beltér

Vezetni, részben a fent említett majompóznak köszönhetően, kissé felemás érzés a dízel 206 CC-t. Egy biztos, a motorral semmi gond: a kis egyhatost már rengeteg autóban sikerült kipróbálni és igazából sehol nem okozott csalódást, ez egy jó konstrukció. 240, rövid időre akár 260 Newtonméter nyomatéka fickósan lódítja meg-meg az 1,2 tonnás CC-t. Az fogyasztása kicsit magasabb, mint az egy éve tesztelt ötajtósnak, javarészt országúton és autópályás használatban 6,7 liter gázolajat kortyolgatott el 100 kilométerenként, igaz, a haladás tempóját figyelembe véve ez is abszolút szép teljesítmény. A HDi haszna leginkább országúti előzéseknél mutatkozik meg, ezeket ugyanis játszi könnyedséggel tudja le, így nehéz vele betartani a sebességhatárokat, olyan természetességgel indul meg 90-ről. Ehhez szerencsére a futómű is partner, ami határozottan jól viseli a kicsit rosszabb minőségű utakat, tehát kicsit billeg, de a kerék az aszfalton van. Ettől függetlenül ez azért egy kényelemorientált szerkezet, amire a kanyarodási határokat vizsgálva lehet villámgyorsan ráeszmélni. A 206 CC ugyanis nem igazán partner a hirtelen manőverekben, ezt senki ne vegye sportautóként. Igaz, hogy egy új Swift balcsuklóval vezető utcai harcos tulajdonosát sikerült porig alázni egy rögtönzött gyorsulási versenyen, a motorteljesítmény és rugalmasság azonban önmagában még édeskevés a sportos autó titulus megszerzéséhez.

Francia autóhoz képest határozottan jó a váltó, érzésre egy az egyben 307 CC, a fékkel viszont problémák vannak, bár az is lehet, hogy ezért és a futóműnél felmerült hiányosságok egy részéért a nem jól megválasztott téligumi a bűnbak.

	Csukott tetővel már kevésbé egyedi

A már taglalt kinézetet leszámítva a beltér, amennyiben ez értelmezhető egy kabriónál, méterét tekintve kellemes meglepetés: elöl jól el lehet férni a 206 CC-ben, az üléseket is eléggé hátra lehet tolni, bár a magasságállítás alacsonyabb üléspozíciót is engedhetne. Az autó hátsó két ülése viszont annyira pöttöm, hogy a középkorban kaloda helyett ide zárták volna a tékozlókat. A szükség azonban nagy úr és egy váratlan esemény úgy hozta, hogy egy teljes értékű felnőttet kellett úgy 300 kilométeren utaztatni a kínzókamrában. Legnagyobb csodálatomra túlélte, majd megosztotta velem életben maradásának trükkjét: az elöl ülőkhöz képest 90 fokkal elfordulva, a lábat a padra téve kell ülni, nem árt azonban kicsit lejjebb sem csúszni, mivel a hátsó szélvédő igen közel van a koponyához. Ezzel "csak" balesetvédelmi szempontból vannak problémák, szóval azért, ha lehet, ide mégse ültessünk senkit, vagy ha mégis, maximum 1 embert. Ellenben ide kitűnően lehet csomagokat pakolni, de ha ez nem elég akkor a megszokott raktér is jöhet. Az ugyanis kifejezetten nagy a várakozásokhoz képest, ha nincs benne a tető, akkor 320 liternyi cucc fér bele, kabriózva ez az érték mondjuk 150 literre csökken.

	Fullos dízel kupé-kabrió ötmillió alatt

Felszereltségét tekintve is igen nehéz fogást találni a 206 CC-n, már csak azért is, mert hozzánk szokás szerint a burzsuj változat került tesztelésre. Többek között megtalálható benne az ABS fékerőelosztóval és menetstabilizáló elektronikával, a ködfényszórók, a négy darab légzsák, a sebességtartó automata, az automata (egyzónás) klíma, hathangszórós, a kormány mögöl is vezérelhető cd-s hifi, meg a 16 collos könnyűfém kerekek. Mindez ötmillió alatti áron, kupé-kabrió karosszériába csomagolva, jófajta dízelmotorral. Az ár/érték aránnyal nincs gond, az egyszer fix.

Hogy most akkor milyen is ez a Peugeot 206 CC 1.6 HDi? A kérdés jogos, mert igazából magam sem tudom: papíron talán a legjobb vételnek tűnik a mezőnyből, hiszen motorja remek (ráadásul forintra annyiba kerül, mint a 136 lóerős kétezres benzines), felszereltsége bőséges, a kupé-kabrió karosszéria pedig még jó ideig különlegessé teszi. Az összeszerelési hiányosságokat, a kényelmetlen vezetői pozíciót és az úttartási problémákat azonban nehezen lehet figyelmen kívül hagyni. Igaz, ha nyár lett volna, talán ezek sem tűnnek fel annyira...

Kinek ajánljuk? A Peugeot 206 CC legnagyobb erénye mindenképpen az ár/érték aránya, hiszen egy attraktív kupé-kabrió karosszériát, rengeteg extrát és egy remek dízelmotort kapunk ötmillió alatt. A koherencia hiánya azonban aggasztó és alaposan visszaveti az autóba elõzetesen belevetett hitünket.   Tetszett: Nem tetszett: - kupé-kabrióság - összeszerelési minõség - motor - hátsó két ülés - felszereltség - üléspozíció - ár - "kenõdõs" viselkedés

Műszaki adatok

Peugeot 206 CC 1.6 HDi

Motor: Hengerűrtartalom: Max. teljesítmény: Max. nyomaték:	négyhengeres, 16 szelepes turbódízel 1560 ccm 109 LE / 4000 ford./perc 240 (overboost: 260) Nm / 1750 ford./perc
Meghajtás:	elsõkerékhajtás, ötfokozatú kéziváltó
Hossz / szélesség / magasság:	3835 mm / 1670 mm / 1370 mm
Tengelytáv:	2440mm
Saját tömeg:	1210 kg
Csomagtartó mérete:	151 / 320 l
Üzemanyagtank mérete:	50 l
Gyorsulás 0-100 km/h:	10,5 s
Végsebesség:	186 km/h
Fogyasztás (város/országút):	6,1 / 4,2 l/100km
Tesztfogyasztás (vegyes):	6,4 l/100 km
A modell alapára:	4 990 000 Ft