| Letaglózóan szép, vagy hihetetlen ronda, esetleg nagyon modern, és ehhez hasonlók hangozhatnak el barátaink, ismerőseink szájából ha az új Nissan Primera boldog tulajdonosai vagyunk. Az új Primera, így nem is csoda, hogy nálunk is megosztotta a közvéleményt. Ez feltehetően a márka elképzelései szerint van így, ugyanis a legújabb modellel fel akarták kavarni az állóvizet, és bizonyítani, hogy ők is tudnak stílusos autót készíteni. Ennek érdekében azt alapjának szánt korábbi tanulmányautó formatervét szinte teljes egészében átvették, amelynek köszönhetően egy egészen egyedi, teljesen új vonalvezetéssel készült modellt kaptak, amely kívül-belül teljesen elüt a márka korábbi típusaitól.
Ennek megfelelően a régebbi Primerákhoz sem sok köze van az új autónak, amely a típus 1990-es megjelenése óta már a negyedik generáció. A legelső Primera még arról volt híres, hogy ez volt ez első olyan Nissan, amelyet Európában, egészen pontosan Angliában gyártottak. A mostani viszont arról híres, hogy ez az első, amely az új formatervezési irányzat szerint született. Erre a váltásra egyébként többek között azért is volt szükség, mert a márka modelljeire egyre inkább a jellegtelen jelzőt aggatták rá a különböző fórumokon, és ettől a negatív kitételtől mindenképpen meg akart szabadulni a gyár. Tette ezt azért is, mert a Renault-val kötött házasság után már a franciák modelljei mellett tényleg nagyon egyszerűnek tűntek a Nissanok. Most viszont azt lehet mondani, hogy a japánok is megalkották az első franciásan extravagáns autójukat.
E meglepő formai ugrás azért valószínűleg nem csak engem lepett meg, régebbi Primera tulajdonosként valami szürkébb modellt vártam az új változat megjelenésekor. Talán ezért is történhetett meg az, hogy az első találkozásunk alkalmával az autó nem vett le a lábamról, pedig felfokozottan vártam az új modellt. A kocsi azonban jelentősen szakított a korábbi formákkal, ez a kissé szögletes, kissé ultramodern stílus nekem első látásra nem jött be, sőt valamennyire taszított is. Aztán ahogy az ilyenkor lenni szokott az idő folyamán már egészen megszoktam, és szerencsére a legújabb tesztautónk elhozatalakor már az a kellemes meglepetés ért, hogy egészen tetszett a gép. Ehhez biztosan hozzájárult a papíron padlizsánlila, amúgy csak bordó színű fényezés, valamint a Tekna kivitel 17 collos felnije is, amely miatt egészen sportos, összeszedett stílus tükröződött az autóból. Mielőtt még azonban elvesztem volna a régi szép emlékeimben, amelyeket a Primera GT-mel éltem meg, gyorsan észhez térített a forgalmiban lévő egyetlen adat, ugyanis a tesztautónk csupán 1.8-as volt.
Csodás és egyedi
Ezzel pedig nehéz volt zöldágra vergődni, pedig a kocsi formájával ugyanez már sikerült. Igaz, a Primera kapcsán még mindig kettőség van bennem, hiszen más színekben még mindig nem a legmegnyerőbb ez a forma, azonban ez az autó, így ahogy van szép volt, sőt megkockáztatom, hogy már-már gyönyörű. Ezzel a színnel ugyanis kicsit elhalványulnak a törések, az élek, amely nekem nagyon bejön, de jól tudom, hogy van, akinek pont a másik véglet tetszik. Ezért a kocsi extravagáns külsejét nem nagyon firtatnám, inkább csak az jegyezném meg tényleg egyedi, amely a mai világban már nagyon fontos. Ha azonban a konkurenciához kellene hasonlítani, akkor ebben a méretosztályban a mostanában tesztelt autók közül a Mazda 6 a biztos etalon.
A látvány magáért beszél
Ennyi elég is a külsőről, mert már így is túl sokáig cifráztam az egészet, jöjjön inkább a belső, amely igen megnyerő. Átlagon felüli belső méretek, igényes színek és anyagok, és kicsit meglepő összeszerelési minőség. Na nem azért mert hihetetlen rossz, de én Nissanban ahhoz szoktam, hogy pontosak az illesztések, és nem zörög semmi, márpedig a Primeránk mindkettőt megcáfolta. Más márkákhoz képest azonban ez is jónak számít, úgyhogy nem is húznám le róla a keresztvizet, inkább nézzük a jó oldalát. Az autó műszerfala és az ajtókárpitok nagyon szépek, ötletesek, csupán a középre elhelyezett műszeregységgel nem vagyok kibékülve még mindig, pedig már annyi ilyen autót vezettem, hogy igazán megszokhattam volna. Ez viszont nem megy, mert szerintem ez több figyelmet von el, zavaró például, hogy az indexlámpák mindig tőlünk jobbra égnek, valamint állandóan jobbra kel nézni, és nem előre.
Vezérlőpult
Az új, középen mindent magában foglaló vezérlőegységet viszont könnyebben megszoktam, és egy kis ismerkedés után már, kis félrepillantásokkal simán megtaláltam, amit akartam. Főleg a rádióadók közötti ugrálás könnyű, mivel akkorák a gombok, hogy nehéz félrenyomni őket. Ezzel kapcsolatban azonban mindjárt felmerült bennem a hiányérzet is, mivel nem lenne rossz, ha ezeket a kormányról is lehetne vezérelni, főleg mivel a kezeléséhez néha nyújtóznom kellett. Még mielőtt valaki beír, hogy mi az a minden, hát elmondom, hogy a klímát, a hifit, a fedélzeti számítógépet, és az esteleges navigációt és telefont lehet innen kezelni, e két utóbbi azonban tesztautónkban nem szerepelt. Ezen kívül még hátramenetben a kis monitoron tanulmányozhattam, hogy pontosan mi van mögöttem, ugyanis a tolatókamera képe is itt jelenik meg.
Extra az állítható ülés!
Mondhatnám tehát, hogy minden egy helyen van, de ez nem egészen lenne pontos ugyanis a hatlemezes CD-tár kicsit lejjebb kapott helyet. A szokásos kapcsolók is maradtak a hagyományos japán elrendezésben, ezért aki csupán a vezetésre koncentrál, az egyből kiismeri magát az új Primerában is. A vezérlőegység kiismerése egyébként nem vesz sok időt igénybe, ezért ettől sem kell félni. Ha már a kezelésnél tartunk, akkor azt is meg kell említenem, hogy az extralistában is szereplő állítható ülések (?) kezelése is könnyű, és így van ez a négy irányban állítható kormánnyal is. A tökéletes vezetési pozíció elérése tehát akár egy óvódásnak is egy perc alatt megy, és a kényelemmel sem lehet probléma. Ha mindenképpen valamibe bele akarnék kötni, akkor az hátul a fejtér lenne, amely 180 felettieknek már kicsit szűkös. Azonban ez legyen a legnagyobb, hiszen minden más méretben a kategória élvonalához tartozik az autó, még a csomagtartója is igen tágas.
Amire nem gondoltak
Ezzel kapcsolatban azonban vannak negatív észrevételeim is, mivel a nyílás itt elég szűkös. Ez azért sikeredhetett így, mert az autó úgy néz ki, mintha ötajtós lenne, pedig csak négy, így csak a rövid farrész nyitható fel. A nyíláson ezért egy monitort már nem tudtam dobozostul bepréselni, pedig a nagy, és jól pakolható raktérben simán elfért volna. A másik hiányosság a lecsukásnál adódik, ugyanis nincs segítő fül, így totál összekoszoltam magam minden zárás-nyitáskor. Ez a kettő éppen elég volt ahhoz, hogy ne szeressem használni a csomagtartót, inkább hátra dobáltam be mindent. Így legalább minden alkalommal meggyőződhettem róla, hogy mekkora tér van hátul, amelyet többnyire nem tudtam kihasználni, de mégis jó volt látni.
Tekna, mint sport, hogy ezt nem tudtam
Amennyire nem tetszett a csomagtartó, annyira bejött felszereltség, hiszen ebben a változatban minden van, ami kell, plusz még sportos 17 collos felnik is. Az autóra ezért sokan azt mondják, hogy ez a Tekna a sportváltozat, pedig ez nagyon nem így van, inkább egy jól felszerelt dinamikusan kinéző autó. Az alapfelszereltséghez adnak hat légzsákot, tolatókamerát, légkondit, fedélzeti computert, hatlemezes CD-tárat, színes monitoros központi egységet, és azokat, ami ma már kihagyhatatlan. Ilyenek az elektromos ablakok és tükrök, amelyek egyébként nagyon dizájnosak, de pont ezért kissé holtteresek, ja, és persze központizáras riasztó, blokkolásgátló, fékerőelosztó, őverőhatároló és egyéb ínyencségek. Igazából nem akarom felsorolni az extralistát, ezért azt írom, ami nincs: ez pedig a telefon, a navigáció, a menetstabilizáló rendszer, a bőrülések, és az új távolság- és sebességtartó automatika. Ezek nélkül azonban meg lehet lenni, tehát a Tekna mindent tud, amit kell.
Vérszegény, halovány, harmatos
Ha a menetteljesítményeket nézzük, akkor már ez így nem igaz. Az 1.8-as kissé vérszegény motor ugyanis nem feltétlenül elég ennek az autónak a dinamikus mozgatásához. Félreértés ne essék, aki sosem megy gyorsan, annak ez is nagyon elég, hiszen a sebességhatárokat ezzel is lehet semmibe venni, de a gyorsulás mértéke már nem megfelelő a sietős stílushoz. Erre jó példa, hogy autópályán nem szívesen megy többet 160-nál, emelkedőn felfelé ennyit tud, bár leejtőkön beleszaladt a kétszázba is. Igazából azonban ez már nem az ő tartománya, inkább 150-160 km/h a hálás sebesség. Ilyenkor jól is eszik az autó, még nagy nehezen gyorsul is, ha kell, és nem is túl hangos. Még egy miatt nem szerettem ennél gyorsabban menni, ez pedig az egyenesfutása, amely már-már Wagon R-es magasságokba szökik, ugyanis nagy tempónál már terelgetni kellett a sávban, nagyon nem akart megmaradni egy helyen.
Be kell, valljam ez alaposan megdöbbentett, és nem is hiszen, hogy minden Primera ilyen, mivel az általam vezetett 2.2-es kombi sem csinálta ezt, csak ez az 1.8-as. Az azonban biztos, hogy a kormány középállásban nem túl pontos, és a rásegítés mértéke is túl ingadozó volt, ezért autópályán már ez nem jött be. Városban viszont így is tökéletes, hiszen akkora sebességeknél ez annyira még nem érződik. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a budapesti szakaszokon meg az is feltűnt, hogy a széles gumit az egymást váltogató úthibák elég rendesen megvezetik, tehát néha birkózni kell a kormánnyal. Ehhez jön még a pattogós hátsó futómű, amely miatt elsőkerekes volta ellenére gyakrabban indul el a Primera fara, persze csak terheletlenül. A rugózással tehát szintén nem voltam elégedett, bár tényleg elég kényelmesre hangolták, csak ehhez nem megy a 17 collos felniken lapuló alacsony profilú gumi, mivel ennek a tapadása túl jó az autó tulajdonságaihoz mérten.
Egyetlen pozitívum, hogy ez szerencsére a fékezéseknél is visszaköszön, mivel a gumik nagyon jól megfogják az autót száraz úton. Nedves, esős időben azonban jött a nagy meglepetés, ugyanis feltűnően sokat csúszkáltam, és többször elég rendesen megrántotta az autót olyan víztócsa, amelyeken máskor ezerrel megyek át. Ennek ellenére a fék nagyon jó, mivel jól adagolható, és a blokkolásgátló is jól végzi dolgát, valamint a folyamatos használatra sem gyengül. Sajnos azonban ezt nem sokszor élvezhettem, mivel a gyengécske motorral nem volt kedvem száguldozni. Bár a viszonylag jó váltó is támogatná a lendületes haladást az autóval, mégsem sikerült nagyon száguldozni, mivel a motor igazából sehol sem húz nagyon. Eleinte örültem, hogy alul milyen hamar jön a nyomatéka, ami öreguras stílushoz ideális, azonban pörgetve az erő nem jön meg, inkább csak üvölt a moci. Ez bizony nagy csalódás volt, mivel a Mazda 6 általam nem agyondicsért 1.8-asa is kellemesebb ennél, és az sem eszik többet.
Az étvágya átlagos, pedig jobbat vártam
Sőt a kettő közül valószínűleg a fogyasztási versenyt is az nyerné, de erről most nem kezdenék litániát. Helyette inkább legyen elég annyi, hogy a Primera a visszafogott stílusom alatt bekapott 10,9 litert átlagban, ami azért sok. Megpróbáltam, hogy öregurasan, a sebességhatárokat betartva mennyit eszik, és bizony így is csak 9,7-et sikerült mérnem, ami szintén sok. Igazából nem értem hova megy el a benzin, mivel nem is nyomtam, nem is ment, mégis evett. Talán a valamivel több mint 1,3 tonnás tömeggel nem tud megbirkózni az autó, amit az is igazolt, hogy autópályán folyamatos 130-nál lényegesen kellemsebben eszik, ott már 8 körül meg lehet fogni. Ekkor azonban még mindig ott van előttem a Mazda 6-os példája, amely ugyanezen a teszten beérte 6,9-cel, úgyhogy a motor képességein lenne mit javítani.
Ennyiért már kétlitereseket adnak
Főleg tehát a menetteljesítmények miatt nem felelt meg az autó teljesen az elvárásaimnak, szerintem nagyobb motorral tud csak megfelelően teljesíteni. Ennek az ára azonban borsosabb az amúgy sem olcsó 1.8-aséhoz képest, amely 6,75 milliós árával szerénykedik a szalonokban. Ennyi pénzért más gyártóknál már kétliteres benzines, vagy turbódízel autókat lehet venni jól felszerelten, tehát a Primera ebben is alaposan elmarad vetélytársaitól. Hogy mi szól mégis mellette? Elsősorban az egyedi formavilág, a minősége, és meghibásodási statisztikák, amelyekben talán ez is jó lehet. Ja és még valami, amivel a hazai importőr lepi meg a magyar vásárlókat, ez pedig az öt éves teljes körű garancia, amely elég nagy vonzerő egy ilyen autó mellett. Janika
Aképek nagy méretben
Számold ki a saját Casco-d!
|
Külső: 9 |
|
Belső: 8 |
|
Kényelem: 9 |
|
Felszereltség: 8 |
|
Motor: 6 |
|
Fék: 8 |
|
Futómű: 7 |
|
Kormány: 8 |
|
Váltó: 9 |
|
Menettulajdonságok: 7 |
|
Fogyasztás: 7 |
|
Ár/érték: 8 |
|
Motor: soros, 4 hengeres, hengerenként benzinmotor |
|
Hengerűrtartalom: 1769 ccm3 |
|
Max. teljesítmény: 116 LE / 5600 ford./perc |
|
Max. forgatónyomaték: 163 Nm / 4000 ford./perc |
|
Meghajtás: elsőkerékhajtás, ötfokozatú kéziváltó |
|
Hossz / szélesség / magasság: 4567 mm / 1760 mm / 1482 mm |
|
Tengelytáv: 2680 mm |
|
Saját tömeg: 1330 kg |
|
Csomagtartó mérete: 450 l |
|
Üzemanyagtank mérete: 62 l |
|
Gyorsulás 0-100 km/h: 11,9 s |
|
Végsebesség: 194 km/h |
|
Fogyasztás (város/országút): 9,6 / 7,4 l/100 km |
|
Tesztfogyasztás (vegyes): 10,9 l/100 km |
|
Modell ára: 6 750 000 Ft |
 |
|