Seat Leon Cupra R (2003) 1.8 20VT használtautó teszt

	Szóltak, hogy egy 1.8-as Leont kéne tesztelni - 39 kép a galériában

Ez a nap is hasonlóan kezdődött, mint a többi. Jött egy telefon, amiben megkaptam az utasítást, hogy le kellene tesztelni egy első generációs Seat Leont, amit egy kedves olvasónk ajánlott fel számunkra. Persze kaptam is az alkalmon, hiszen egy kedvelt, sokak vágyát képező autóról van szó, arról nem is beszélve, hogy én is szeretem a spanyol kompaktot, mely mellesleg véleményem szerint lényegesen szebbre sikeredett, mint utódja. Az autóról mindössze annyit tudtam, hogy egy sárga színű 1,8-as benzines típusról van szó, aminek különösen örültem, hiszen az 1,4 és 1,6 literes négyhengeresek által produkált menetteljesítmények nem méltóak az autó temperamentumos formájához, a gázolajosok kerregése pedig szintén idegen tőle.

	Megérkezett a sárga, nem erre számítottam - galéria

A találkozás helyszíne egy nem túl forgalmas pesti rendezőpályaudvar volt, ahol a megbeszélt időpontban a távolban megpillantottam egy sárga Leont, így szinte biztos voltam benne, hogy újdonsült tesztalanyunk érkezik felém. A poros úton az autó nagyon lassan közeledett, ám ahogy fókuszálni próbáltam rá, agresszív tekintetéből és szinte nem létező hasmagasságából láttam, hogy itt nem egy egyszerű, hétköznapi Leonról van szó. A meglepetés hatására a szívem egyre hevesebben kezdett el verni és folyamatosan azonosítottam a széria csúcsmodelljének ismertetőjegyeit. Aztán megbarátkoztam a gondolattal, hogy - többek között a Cupra R ritkasága miatt - valószínűleg csak optikai kiegészítőkről lehet szó, hiszen rengeteg Leon-tulajdonos ruház be kisebb vagyonokat a Cupra, vagy a Cupra R változatok szépséges "szpojlerszettjére". Ameddig én néztem ki a fejemből, a tulajdonos egy bariton, morgó kipufogóhang kíséretében szépen leparkolta az autót és máris köszöntöttük egymást. Én a nagy hévben még bemutatkozni is elfelejtettem, tisztán emlékszem, hogy egyből bombázni kezdtem a sofőrt kérdésemmel: jól látom-e, hogy ez az "egynyolcas" sárga Leon egy valódi Cupra R? A tulajdonos erre szótlanul állt, somolygott és bólogatott.

	Ő kicsit más, mint a többi Leon - galéria

Ezután körbejártam az autót és ismét elcsodálkoztam, hogy még mindig mennyire piszkosul jól néz ki ez a modell: gyönyörű a földet súroló első lökhárító, a 18 colos magnézium-alumínium ötvözetű felnik, a Brembo felirattal ellátott óriási féknyergek és a dupla kipufogó, melyeket ez a karakteres sárga szín csak még jobban tetéz. Közben a beszélgetés során kiderült, hogy egy 2003 év végi, 210 lóerős (2004-től már 225 lovas volt) változathoz van szerencsénk és az autó azon ritka darabok közé tartozik, mely mentes bárminemű tuning- beavatkozástól. Mielőtt kinyitottam volna a motorháztetőt, még egy pillantást vetettem a Leonra és ismét elkönyveltem, hogy bizony a Seat formatervezői hozták ki a legtöbbet a Volkswagen konszern széles körben alkalmazott padlólemezéből. Ezután már tényleg kíváncsian vártam, hogy mit láthatok a motorháztető alatt, úgyhogy gyorsan fel is nyitottuk a - meglepetésemre teleszkóppal megtámasztott - "pléhlemezt". A motortérben szerényen bújik meg az 1,8 literes, győri gyártású turbómotor, melynek képességeiről mindössze egy szénszálas plaketten elhelyezett "Powered by Seat Sport" felirat árulkodik, aminek elolvasására egy benzingőzzel fertőzött becsületes férfiembert egyből elönt az adrenalin. Miután eltakartuk az erő forrását, a tulajdonos a kezembe dobta a kulcsot és közölte velem, hogy vihetem.

	Az utastér nem túl izgalma, ám látszik, hogy nem egy alapváltozattal van dolgunk - galéria

A spanyol tervezők szerencsére arról is gondoskodtak, hogy helyünket az utastérben elfoglalva is egyértelműen lássuk, hogy a Leonok csúcsában ülünk: az üléseket és a kezelőszerveket vörös cérnával varrták, a háromküllős bőr sportkormány kicsi és jó fogású, a pedálok alumíniumból készültek, a műszerek hátlapja fehér színben pompázik, az ülések pedig büszkén hirdetik magukon a Recaro feliratot. A fotelek egyébként nagyon kényelmesek és a gyorsan vett kanyarokban is határozottan tartják testünket - márpedig ez az autó valóban gyorsan képes kanyarodni, de erről egy kicsit később. Az egyedüli problémát a magas vezetési pozíció jelenti, hiszen sajnos nem tudjuk eléggé leengedni az üléseket, ami sokat ront a sportosság érzetén. Az ergonómia viszont kiváló, minden kezelőszerv kézre esik, a helykínálat pedig az első sorban minden irányban bőséges. Hátul már nem ilyen rózsás a helyzet: igaz ugyan, hogy a gyönyörűen formázott hátsó pad ránézésre nagyon hívogató, a kis fejtér miatt itt mégsem olyan kényelmes, mint amilyennek látszik, bár a 180 centiméternél alacsonyabb utasok itt is nagyon jól érezhetik magukat. Az utastérben alkalmazott anyagok minősége korrekt, a kárpitok pedig strapabíróak, így a hat éves kor ellenére szinte újnak tűnik az autó belseje, bár ehhez a gondos tulajdonos odafigyelése is szükséges volt. A Leon 340 literes csomagtartójáról nem mondhatjuk el azt, hogy a kategória élvonalába tartozna, ám az osztottan dönthető hátsó üléstámláknak köszönhetően igény szerint tovább növelhető. Na de ne fanyalogjunk már a csomagtartó méretén, az ég szerelmére, egy Cupra R-ben ülünk, indítsunk már!

	Alig vártam, hogy elindíthassam a szunnyadó vulkánt - galéria

A slusszkulcsot elfordítva egyből felhördül a mély tónusokat éneklő turbómotor, melynek hangja már alapjáraton sejteti, hogy sok-sok lóerővel és Newtonméterrel garázdálkodhat a szerencsés sofőr. Az autó kezelőszervei kivétel nélkül férfi izmokat igényelnek, így nem egy nőies modellről beszélhetünk: a kuplung kemény, a 3 és 9 óránál már kissé kopottas bőrkormány nincs túlszervózva, a váltó pedig határozottan kapcsolható. Húsz méter megtétele után máris volt szerencsém áthaladni egy vasúti átkelőn, melynél azonnal feltűnt, hogy a futómű is beleillik a sorba, ami (a 18 colos, peres kerekeknek is köszönhetően) nagyon keményre sikeredett és bizony több, a Cupra R-nél finomabban csillapító mai sportautót is vezettem már. A tulaj egyébként rögtön figyelmeztetett, hogy a fekvőrendőröket finoman közelítsük meg - hiszen egy szempillantás alatt felakad a Leon mélyre húzott első köténye - illetve ésszerű korlátok között a kátyúkat és a csatornafedeleket is kerüljük, különben szétrázná az autót. Ami egyébként meglepett, az a motor kellemes karaktere volt: a több mint tíz éves fejlesztésű 1,8-asból már az alsó tartományban is elegendő nyomaték szabadul fel, így akár 2000-es fordulatszám környékén is elválthatjuk a fokozatokat a pontosan és rövid úton kapcsolható váltóval. Én próbáltam tényleg mindenre figyelni, ám így sem akartak helyükön maradni fogaim tömései és alig vártam, hogy végre kiérjünk Budapestről, ahonnan a Pilis szerpentinjei felé vettük az irányt. Nagyobb sebességnél a futóművel már sokkal kellemesebben együtt lehet élni, minél gyorsabban megyünk, annál kevésbé zavaró annak kemény hangolása. 

	A tesztúton hibátlanul dolgoztak a Brembo fékek és a gumik is jól tapadtak - galéria

Egy nyugodtabb országúti szakasz után aztán megérkeztünk a Pilisbe, ahol végre olyan helyen próbálhattam ki az autót, ahova tervezték. Nagyon kíváncsi voltam, hogy az éles, izgalmas kanyarokkal sűrűn tűzdelt szerpentinen miként viselkedik a "sárga". Az elején természetesen bekapcsolt menetstabilizáló rendszerrel és viszonylag finoman fűztem egyik kanyarból a másikba, ám végig annyira stabilan markolták az utat a 225-ös gumik, hogy egyre jobban forszíroztam a tempót. Megelégedetten konstatáltam, hogy a motor bivalyerős és igaz ugyan, hogy már 3000-es fordulattól nagyon szépen húz, ha akarjuk, akár 7000 fölé is űzhetjük, ahol az eddigi mély dallamok már inkább ördögi üvöltésbe folynak át. A gázreakciót a motor turbófeltöltős volta ellenére nem érheti kritika, a dupla kuplungos, gázfröccsös visszaváltásokat rövid megszokás után sikerült eltalálnom, kímélve a kapcsolószekrényt a rángatásoktól.

	Amilyen kellemetlen a mindennapi használatban, olyan nagy örömöt nyújt határon autózva - galéria

Nem csak a motor és a futómű, de a Brembo által gyártott fékek is bebizonyították, hogy ők is a helyzet magaslatán állnak. Fáradásnak a nyomát sem mutatták és végig lelkesen dolgoztak, nagy sebességekről is könyörtelenül lassítva az üresen 1,3 tonnát nyomó testet. Kanyarokban a futómű határait egyre jobban kiismerve vettem a merészséget és kikapcsoltam az áldásos elektronikát, ám így már nem volt annyira meggyőző az összkép: határhelyzetben (ami már-már hajmeresztő tempót jelent) a Cupra R első kerekei elveszítik a tapadást és az autó orra elkezd leesni a kijelölt ívről, ám ezt a jelenséget gázelvétellel könnyedén orvosolhatjuk. Ami viszont jobban zavart, az a sperrdiffi hiánya volt, aminek következtében a nagy nyomaték miatt kanyarokból való kigyorsítások során még a száraz aszfalton is képtelenek megtapadni az első kaucsukhengerek, ez pedig sokat levon a vezetés élményéből, ám sajnos megszokhattuk, hogy a tüzes kompaktoknál gyakran spórolják ki a tervezők ezt az igen hasznos szerkezetet.

	Alapvetően egy megbízható szerkezet és ezzel sem volt sok probléma- galéria

A hajtós menet után aztán hagytuk pihenni kicsit az autót és az adrenalin szintem lecsökkenése után egy nyugodt tempóval abszolvált országúti cirkálás közben kifaggattam a tulajt eddigi tapasztalatairól, illetve a gép hibajenségeiről. Komoly negatívumokról nem igazán tudott beszámolni és annak ellenére, hogy már 75 ezer kilométeren is túl van az autó, gyönyörűen muzsikál. A hosszú élet titka ugyanakkor a tapasztalatok szerint (mint szinte mindenhol) az odafigyelés és az okos karbantartás. A szerencsés Leon tízezer kilométerenként friss olajat kap, a tulaj minden indítás után gondosan bemelegíti az erőforrást, leállítás előtt pedig alapjáraton járni hagyja, hogy a turbót visszahűtse. Hibajelenségként a közel kétévnyi, boldogan együtt töltött idő alatt egy komolyabb kuplunghidraulika defekten kívül (ami vélhetően a sok-sok "dupla kuplungozásnak" is köszönhető) eddig mindössze egy kontaktos index és egy kiégett féklámpa jelentkezett, úgyhogy valóban megbízhatónak tűnik az autó és remélhetőleg még sokáig hibamentesen fogja szolgálni gazdáját, aki még hosszú ideig meg szeretné tartani kedvencét. A Leon fogyasztása egyébként meglepően kedvező: nagyobbrészt városi használattal, ésszerűen, ám lendületesen közlekedve száz kilométerenként átlagosan 10-11 liter 98-as benzinre van szüksége, ennyit pedig a kínált élmény fejében bőven megérdemel.

	A búcsú fájdalmas volt - galéria

Mint ahogy az a jó dolgokkal általában történni szokott, ez a nap is gyorsan eltelt és estefele búcsút kellett intenem a spanyol torreádornak. A tulaj késő délután visszavitt találkozásunk helyszínére és egy rövidebb beszélgetés után az oly kellemes, morgós hang kíséretében hazafele vette az irányt. Végignéztem, ahogy ez az "első generációs, egynyolcas sárga Leon" elvész a messzeségben és ahogy végigporzik mögötte az út. Az egészben volt valami misztikus. Rengeteg gyorsabb, kényelmesebb - ki merem mondani - jobb autót vezettem már, de a Cupra R-ben volt valami lélek, ami megfogott és ami valószínűleg boldog tulajdonosának szívét is meghódította. Miután visszaültem jelenlegi tesztautómba, elgondolkodtam, hogy minden hátránya és keménysége ellenére igazán elfogadnám a "sárgát" és később is biztosan szívesen fogok visszagondolni a vele szerzett élményekre.