Peugeot 407 SW 2,2 HDi Premium Pack (2008) teszt

	Ha erősen hunyorítunk, valóban újnak tűnnek az első lámpák - 34 kép a galériában

Öt év bizony nagy idő manapság egy-egy modell életében, amikor egy márka középkategóriás (tehát pénzügyi szempontból igen fontos) modellje eléri ezt a kort, a gyártó gyorsan piacra dob még egy frissített változatot, pedig a színfalak mögött a mérnökök ekkor már sztahanovista bányászokhoz méltón dolgoznak az utódon. Nincs ez másképp a Peugeot esetében sem, amely 2004-ben mutatta be a 407-est, így már épp ideje volt felfrissíteni a modellt. Leleplezésekor kapott hideget-meleget az autó, óriási harcsaszája Oliver Kahnhoz hasonlóan osztotta meg az embereket. Vagy imádták, vagy utálták. Engem személy szerint a hatalmas hűtőnyílásnál sokkal jobban zavart a hosszú első túlnyúláshoz képest rövid far, amely a limuzinon igen látványos aránytalanságot eredményezett. Az SW, azaz kombi azonban szerencsésebb helyzetben volt, a hangsúlyos C-oszlop valamelyest ellensúlyozta a sportautókat meghazudtolóan hosszú motorháztetőt. Az évek során mindenesetre alaposan hozzászokhattunk a formához, amely a mostani frissítésnél nem változott jelentősen.

	Látványosak a világos részletek - galéria

Ennek oka valószínűleg abban keresendő, hogy a Peugeotnál igen szűkre szabták szabtak a facelift büdzséjét, bár ehhez a formához egyébként is nehéz lett volna alaposabban hozzányúlni. Az egyetlen látványos változás a korábbi változathoz képest, hogy immár a harcsaszáj függőleges rostéjait is krómmal vonták be. Újak a lámpák is, melyek közül a hátsóban már LED-eket találunk. Ezen kívül minden maradt a régiben, ugorjunk is gyorsan a belső térre, amely az autó egyik erőssége, még akkor is, ha a tervezők néhol túlzásokba estek. Anyagból rengetegféle van, a középkonzol fekete műanyagtengerét króm-, és fa utánzatú betétek, valamint világos kárpitok törik meg. Az első ránézésre kicsit zavaros belső azonban élőben igen kellemes, a kényelmes plüss fotelokban helyet foglalva hamar elfeledkezünk a középkonzol ujjlenyomatokat gyorsan gyűjtő és porosodó, lakkozott betétéről, vagy a szintén hamar koszossá váló bézs ajtókárpitokról és szőnyegekről. A helykínálattal is adódnak problémák, elöl még kényelmesen elférünk ugyan, ám magasabb emberek mögött kifejezetten kevés lábtér marad a hátsó utasoknak, akiket a panorámatető nyújtotta kilátással, illetve saját légbefúvóval próbálhatunk meg kárpótolni. A csomagtér 448 literes mérete a kategóriában nincs az élbolyban, viszont legalább jól pakolható, a hátsó szélvédőt pedig külön is nyithatjuk.

	Kényelmesek az elektromosan állítható első ülések - galéria

A konkurensekhez képest szerényebb helykínálat kisgyerekes családoknak, illetve sokat egyedül vagy kettesben utazó pároknak lehet ideális, főleg a tesztautó 2,2 literes, biturbó dízelmotorjával. A négyhengeres gázolajos ereje teljében van, 170 lóereje és 370 Nm-es nyomatéka játszi könnyedséggel mozdítja meg a másfél tonnás karosszériát. Ehhez persze mindig a megfelelő fokozatba kell tenni a váltót, ami korántsem egyszerű feladat. A kar nehezen jár, a fokozatok pedig közel vannak egymáshoz, folyamatos figyelmet igényel a szerkezet. A városban egyébként is esetlenül mozog a 407-es, hátrafelé alig látunk ki valamit, az első lökhárító pedig olyan alacsony, hogy olyan garázsfelhajtón sikerült fennakadnom vele, ahol ennél sportosabb autókkal sem volt soha probléma. Ha egyszer azonban kiértünk a városból, a bőséges nyomatéknak köszönhetően elég egyszer hatodikba tennünk a váltót, és többet rá sem kell néznünk. Az autó igazi terepe az országút és a sztráda, a zajszigetelés remek, az ülések jók, a futómű inkább kényelemre van hangolva. Sietni azonban ne akarjunk a 407-essel, mert forszírozott kanyarokban úgy tolja az orrát, mint egy Jumbo Jet, a fékjei hamar elgyengülnek, egy ív közepén elkapott úthiba pedig könnyedén kihozza a sodrából az orrnehéz kocsit. Mindezt minden bizonnyal a gyártónál is tudták, ezért az ESP-t úgy hangolták, hogy igen hamar közbeavatkozzon.

	Hátul a kategória átlagánál kisebb a hely - galéria

Kár a pocsék váltóért és a brutális alulkormányzottságért, a motor ugyanis a két turbónak köszönhetően alul is erős, már 2000 alatt terhelhetjük, és egészen 4000-es fordulatig bődületesen húz. Kategóriájának tehát egyik legjobb darabja, bár fogyasztása lehetne kevesebb is, a nyolc liter körüli átlag közelben sincs a gyár által ígért 6,2 literhez. A 407-es igazán autópályán élvezhető, csendessége és gazdag felszereltsége ideális utazóautóvá teszi. A modellfrissítés során megújult navigáció képe szebb lett, bár szoftverén lenne még mit finomítani, a "legrövidebb útvonal" opciót kipipálva ugyanis folyamatosan földutakra akar kalauzolni, igaz, helyismeretére legalább nem lehet panasz. Szintén a facelift során kaptak a középkonzol gombjai krómkeretet, ám ennél sokkal hasznosabb lett volna, ha a központi kijelzőt irányító tekerőt és gombokat a könyöklő elől is lehetne irányítani, azok ugyanis túl picik, túl sokan vannak és elvonják a figyelmet a vezetésről. A panorámatető gegnek jó, a világos kárpitokkal karöltve látványossá varázsolja a belsőt, bár a kánikulában annak árnyékolója is annyira át tud melegedni, hogy a klímát folyamatosan maximumon kell járatnunk.

	Látványos az üvegtető - galéria

Aki úgy érzi, panorámatető és bézs belső nélkül élni sem tud, bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A 2,2 literes dízelmotor ugyanis kizárólag a legmagasabb, Premium Pack felszereltséggel kérhető, amely mind biztonság, mind kényelem terén igen hosszú listával rendelkezik, ám ára is ennek megfelelő. A 407-es ebben a konfigurációban 8 655 000 forintért kelleti magát, lássuk, a konkurensek ehhez képest mennyibe kerülnek. A vadonatúj Avensis hasonló erejű motorral és belső méretekkel 9 375 000 Ft, míg a nagyobb és a Toyotánál sokkal jobban felszerelt, 180 lóerős Honda Accord Tourer 2,2 Executive 9 749 000 forintot kóstál. Házon belüli konkurens a szintén új C5-es Citroen, amelynek nemcsak a reklámja, de az árképzése is németes, az ugyanennek a motornak a 173 lóerős változatával szerelt Tourerért ugyanis tíz millió forintnál is többet kell leszurkolni. A Volkswagent gyakran éri a vád, hogy kissé túlárazza autóit, ez esetben azonban a kétliteres, szalonképes hangú CR TDI 170 lóerős változatával, gazdagon felszerelt Highline csomaggal szerelt Passat 9,5 millióba kerül, ami a középmezőnybe helyezi a négy éve piacon lévő német kombit. Ugyanebben a ligában játszik a 407-esnél jóval nagyobb Mondeo is, amely 9,1 milliós árával még mindig fél millióval drágább a Peugeotnál. Szinte ugyanennyiért, 9 048 000 forintért vihető haza kissé gyengébb, 160 lóerős gázolajossal, Cosmo felszereltséggel a Mondeóhoz hasonlóan hatalmas Insignia Sports Tourer. A 407-esre azonban mégis egy francia versenyző lehet veszélyes, a nagyon jól sikerült Lagunáért 8 840 000 egységnyit kell leszurkolni a magyar valutából, ráadásul a Renault erősebb és tágasabb is. A nagy bőségben, a jelenlegi hazai gazdasági helyzetben sokat nyomhat a latban a luxusadó is, amely a 160 lóerős Insignia esélyeit javítja, a többiek mind átlépik a mágikus 125 kW-os határt. A kényelmet, de főleg a motorerőt ma minden korábbinál jobban meg kell fizetni.