Előrebocsájtjuk, hogy Econetic és Ecoflex ide vagy oda, Földünk nem az ehhez hasonló extrém takarékosnak kikiáltott kisautók miatt fog megmenekülni. Egy kis gázolajat azonban valóban lehet velük spórolni, sőt, az utóbbi években annyit komolyodtak a kisautók, hogy némely tekintetben már-már családi autóknak is elmennének. Azon viszont őszintén meglepődtünk, hogy mennyi pénzbe is kerül a takarékoskodás!
Mindketten drágák, de keveset fogyasztanak - 52 kép a galériában
Spórolni kell és kímélni a környezetet - nagyjából ekörül forog minden már egy jó ideje. A fejlődés fenntarthatóságának határára értünk, rengeteg szokásunkon változtatni kell, miközben ki kéne bírni valahogy ezt a sors által figyelmeztetésül nyakunkba varrt válságot. A baj csupán az, hogy a spórolás drága, pontosabban költséges fejlesztések garmadája lenne szükséges az igazi paradigmaváltáshoz, és most éppen a pénz az, aminek az autógyártók igencsak híján vannak, ráadásul igazán környezetkímélő modelleket kifejleszteni nem megy éppen villámgyorsan. Mi a megoldás? Pár olcsó, de együtt egészen hatásos trükkel lejjebb kell szorítani a fogyasztást, majd ezt ügyes marketingcsomagolásba bújtatva piacra dobni, vagy – és ennél olcsóbban már tényleg nem lehetne megoldani a dolgot -, még csak trükköket sem kell bevetni, csak a széria legkisebb fogyasztású modelljére rá kell tenni valami „eco” plecsnit. Így spórol együtt, kéz a kézben a gyártó és a vevő is. A tesztünkben szereplő két modell gyártója is ezt a két utat követte: a Ford esetében még néhány aprósággal segítenek a takarékoskodásban, az Opelnél viszont… nos, az ér, hogy kisebb és gyengébb a motorja? Na jó,állítólag itt is javítottak valamit a légellenálláson, de még az 1.3-as dízel 90 lóerős változatának hatfokozatú váltóját is sajnálták beletenni az Ecoflexbe, itt csupán öt fokozattal gazdálkodhat a sofőr. Úgy tűnik, az Opelnél a matricatuningban hisznek, a legfőbb változtatás ugyanis az Ecoflex felirat a kocsi hátulján. Ennek ellenére nem mutatkozott valami nagy eltérés a két modell fogyasztásában, ezt keretes írásunkban bővebben is kifejtjük. Tesztünkben több szem többet lát alapon két véleményt olvashatnak, bár a végkövetkeztetésben nincs sok nézeteltérés közöttünk.
Ruppert Márton:
Hazánkban alig látható - galéria
Mivel a Fiesta volt nálam hosszabb ideig, így ezzel kezdeném beszámolómat. A kis Ford megjelenése óta rendesen felforgatta a világot. Mindenhol megfordulnak utána és nem igazán hallottam olyat, hogy valakinek ne tetszett volna. A kis virággal díszített Econetic modellt azonban még nem igazán láthattuk hazánkban, ehhez az amúgy is takarékos 90 lovas, 1,6 literes dízelt vette alapul a Ford. A fogyasztáscsökkentés olyan pofonegyszerű és olcsó átalakításokból áll, hogy azt kérdezi az ember, hogy miért is kell ezekért külön fizetni: az ötsebességes váltó áttételeit hosszabbra vették, az ültetett futóműnek köszönhetően csökkent a légellenállás, és így a fogyasztás is. További változtatások az alacsony gördülési ellenállású ”virsligumik” és az autó alján elhelyezett plusz légterelő műanyaglemez. Ez sajnos annyira alacsonyra került, hogy sokszor le is ért egy-egy fekvőrendőrön áthaladva. Az autóban amúgy semmilyen egyéb változás nincs a mezei dízelhez képest. A tesztelt modell feltűnőségét a Squeeze fényezés adja, amiért borsos, 146 ezer forintos felárat kérnek a kereskedők. A gyári sötétített ablakok még jobban feldobják az amúgy is sportos formát, amit már mindenki olyan jól ismer, az autó oldalán formázott fény-árnyék vonalak a különleges szín miatt pedig tökéletesen látszanak. Ha benézünk az utastérbe, csupa jó anyaggal találkozhatunk. Talán a műszerfal alját készítették a kívánhatónál gyengébb minőségű anyagból, de ez sem zavaróan gagyi. Nagyobb gond, hogy a kárpitozással kissé fukaron bántak az ajtókon, itt tulajdonképpen nincs is kárpit, csak váltogatja egymást a kemény és a puha szürke műanyag – sem a kéznek, sem a szemnek nem szép látvány. Elsőre meglepődve néztem, hogy bőrülésekkel konfigurálták össze a Fiestát, azonban ez hamar kiderült, hogy csak műbőr, ráadásul nem is a legszebbek közül való, így akár felháborítónak is mondható a 330 000 Ft-os felára. Mindenesetre könnyebben takarítható, mint a sima szövet, de azért pofátlanság bőrnek nevezni.
Csak a felirat kerül ennyibe? - galéria
Az Opel Corsa régi ismerős számunkra, hiszen már számtalanszor járt a szerkesztőségünkben. A rüsselsheimi gyártó egyszerűen megoldotta az Ecoflex modell készítését, kívülről szinte semmi sem árulkodik arról, hogy ez egy spórolós modell lenne. A 2006-ban bemutatott forma nem különösebben dobbantja meg az ember szívét, de talán ezért is olyan kelendő, ám a Fiesta mellett parkolva feltűnő, hogy a Corsa mennyivel egyszerűbb vonalakból építkezik; a Fiestáé komplexebb, cizelláltabb formaterv. Amik valamennyire egyedivé teszik a Corsát, azok méretes első lámpák és a jellegzetes hűtőmaszk, ennek ellenére nem olyan feltűnő autó, mint a Fiesta. A belső ugyancsak izgalommentes, azonban némileg jobb a minőségérzet, mint a Fiestában: nem olyan egyenszürke a műszerfal, a kilincsek is sokkal jobb tapintásúak, és az egész utastér atmoszférája kellemesebb, szellősebb valamivel, mint a Fiestáé. Nagy feketepont jár viszont az Ecoflex üléseinek, amelyek már rövidtávon is kényelmetlennek bizonyultak. A térérzet egyébként sokkal jobb a Corsában, de nemcsak az érzet, hanem a tényleges méretek is. A Corsa 4 centiméterrel hosszabb és másfél centivel szélesebb is a Fordnál, és ebből minden millimétert érezni a hátsó ülésekben ülve: 186 cm-es magasságommal az Opel kisautójában még éppen elfértem magam mögött, a Fiestában ez viszont már lehetetlen volt – itt a 180 centi felettiek már nem érzik valami jól magukat. Egyszerűen levegősebb és nagyobb is a fejtér villámos márka autójában. A csomagtartója viszont 10 literrel kisebb, mint a Fiestáé, de legalább kényelmesebben pakolható. Ami a felszereltséget illeti, mindenképpen a Corsa mellett szól, hogy spórolós modell ellenére legalább került rá egy könnyűfém felni, amit a Fordról lehagytak, pedig elég mellbevágó összeg szerepel az árcéduláján. A Corsa felszereltsége is jobban passzol egyébként a magyar piac elvárásaihoz, kicsit túlzásnak gondolom ugyanis a hangvezérlést a Fiestában, egy ilyen méretű autóban nincs rá semmi szükség, és a kellemetlen és izzasztó műbőr ülés is teljesen értelmetlennek tűnt számomra. Összességében a belső térben, funkcionalitásban és méretben a Corsa nyert, az ülések kényelmét illetően azonban Fiesta vitte a prímet; a csomagtartó tekintetében kiegyezhetünk egy döntetlennel. Lássuk mit szól Ács Zoli a két kocsihoz vezetés közben!
Ács Zoltán:
Tágasabb belül - galéria
Az Opel jobb tehát valamivel az utastér tekintetében, ám előnye hamar elolvad, amint a vezetésre kerül a sor. Sok Corsa megfordult már nálunk, és az 1,2-es kivételével mindegyik kellemesebb volt, mint ez (az 1 literessel szerelt kivitel szerencsére messze elkerülte szerkesztőségünket). Az Astra Twintop után már kezdtem megörülni, hogy az Opel megtanult jól kapcsolható váltót gyártani, ám ez a Corsa visszarepített az opeles rögvalóságba: akadozik, hosszú úton jár, bizonytalan, egyszóval kellemetlen egy szerkezet. Hogy akár a Corsa GSi-é is mennyivel jobb! Az a furcsa, hogy a kocsi többi mechanikai eleme önmagában viszont egyáltalán nem lenne rossz. Kimondottan tetszett a viszonylag feszes futómű, ami a vékonyka gumik ellenére is bizalomgerjesztő marad még a gyors kanyarokban is, rendben van a kormányzás is, a fékek harapnak. A motor pedig korántsem érződik olyan gyengének, mint amit a gyorsulási adatok sugallnak; csak a kis turbódízelek átkával kell megküzdeni, miszerint alsó fordulatszám-tartományban halott a motor, az erő csak feljebb jön meg. Ám valahogy mégis hiányzik az egészből harmónia, nincs a kocsiban semmi csiszoltság, és semmilyen élvezetet nem képes nyújtani. Az Ecoflex amúgy önmagában nem is rossznak tűnik, inkább csak amolyan korrekt-semmilyennek; csakhogy pechére most egy Fiestával kerül összevetésre, ami jelenleg a legélvezetesebben vezethető kisautó. A Fiestába átülve nagy volt bizony a kontraszt. Bár az egyszínű, sok kemény anyagból felépülő műszerfal nem vett le a lábamról, de már az első méterek után feledtette velem az autó a hibáit. Pontosabb kormány, precíz, vajpuha váltó, valahogy jobban "lábraálló" pedálok, és eltaláltabb üléspozíció jellemzik a Fiestát. Az egész kocsi összerakottabbnak, minőségibbnek, harmonikusabbnak tűnik vezetés közben, mint a Corsa Ecoflex. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a takarékosságra kihegyezett, kis 90 lóerős motorral szerelt Econetic Fordot kimondottan élvezetes vezetni, ebből a szempontból simán az etalon Mazda 2-es szintjén van, ha nem jobb nála. Az 1,6-os dízelmotor ráadásul kulturáltabb és a 15 lóerős fölény bizony lényegesen magabiztosabbá teszi az Econetic Fiestát a másik német kiskocsinál. Nem hangzik soknak a 90 ló, de ebbe az autóba ennyi tökéletesen elégnek tűnik.
Fogyasztási teszt
A Fiesta kevesebbet eszik, de ennyiért? - galéria
Mivel mindkét modellt az alacsony fogyasztásra hangolta gyártója, vettük a bátorságot és egy 50 kilométeres szakaszon kipróbáltuk mire képesek. A játékszabályok egészen egyszerűek voltak, ugyanazon a kúton teletankoltuk mindkét modellt, és megbeszéltük, hogy normális tempóval, a sebességi korlátozásokat betartva közlekedünk, nem különösebben rájátszva a minél kisebb fogyasztás elérésére. Nos, a tesztút úgy alakult, hogy volt benne autópályás szakasz, országút, aztán rendesen belekeveredtünk Budapest délutáni dugójába is. A szerkesztőség közelében lévő benzinkúttól elindultunk Biatorbágyra, némi döcögős belvárosi autókázás után kijutottunk az M1-es autópályára, a Biatorbágy kijárat után az utolsó hat kilométert pedig már országúton tettük meg. A fényképezés helyén 19,4 km-es táv megtétele után a következő képen alakult a két vetélytárs fedélzeti számítógépes fogyasztása: a Fiesta komputere 4,2 literes fogyasztást mutatott, míg a Corsa 4,7 literes átlagot produkált. A visszafelé vezető úton belecsöppentünk a Budaörsi út szokásos dugójába, ahol mintegy 20 perces bumlizás után eljutottunk a Farkasréti temető bejáratához, ahol visszafordultunk a szerkesztőséghez. Érdekes, hogy a dugózás alatt a Fiesta mutatója 4,3 literes átlagnál nem mutatott többet, míg a Corsa számításai szerint már bőven 5 liter fölött alakult ekkor az átlag. Visszaérve a benzinkúthoz megtankoltuk mindkét modellt: a táv pontosan 48,9 km volt és a Fiestába 3,18 liter, a Corsába 3,89 liternyi gázolaj fért. Némi fejszámolás után érdekes értékek jöttek ki, a Fiesta 6,5 litert fogyasztott, míg a fedélzetije csak 4,7 litert mutatott. A Corsa 7,95 litert fogyasztott a számításunk alapján, viszont a számítógép csak 5,4 litert jelzett. Ezek a dugózás miatt inkább városi fogyasztásnak mondhatók, és azt hiszem, ennél sokkal többet egyik kocsiból sem lehetne kihozni, amit alátámaszt az egész teszthét átlaga is: benzinkutas utánaszámolással a Corsa végül 5,5 literes átlagot produkált, míg a Fiesta 5 literrel járt el (igaz, ennek 80%-a volt autópálya).
Ruppert Márton
Nálunk a Fiesta győzött - galéria
Összességében jobb autónak tűnt tehát a Fiesta spórolós kivitele a Corsa étvágytalan változatánál, azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy bizony egyik gyártó sem erőltette meg magát túlságosan, hogy megmentse a Földet a kipufogógázba fulladástól. Még a Fiesta trükkjei is csupán olcsó fogások, az Opel pedig még ennyit sem változtatott a kedvezőbb fogyasztás érdekében. Érzik ám ezt ők is, így hamarosan jön az új Ecoflex, az új Astra 95 lóerős 1,3-as dízelével, és a kocsi ugyanazokat a változtatásokat kapja majd meg (ültetés, padló leburkolása stb.), mint a Fiesta Econetic. Így a gyár szerint 3,7 litert fog majd fogyasztani a Corsa kilométerenként 98 gramm szén-dioxid kibocsátása mellett – ezek hajszálpontosan megegyeznek a Ford értékeivel. Az Opel védelmében annyit viszont el kell mondanunk, hogy igaz, hogy a műszaki tartalmától nem estünk hanyatt, de legalább nem kérnek érte felárat sem. A Fordnál viszont más a helyzet, bár az igazat megvallva se a honlap, se az importőr nem tudta megmondani, hogy mennyi is valójában az Econetic verzió felára. Így aztán a saját számításainkra hagyatkoztunk, így egy Ghia felszereltségű modellt konfiguráltunk össze a tesztautó extráival. Nos, már a modell 4,5 milliós indulóára és elég húzós, hiszen ez 870 ezerrel több, mint a gyengébb Corsáé. Ám a tesztautó (feltételezett) árától a padlón felejtettük az állunkat: a csaknem 5,5 millió forintos összegtől rögtön feltámadt bennünk az éhes proletár, ha ilyen sokba kerül a spórolás, akkor nem is ér semmit az egész. Ez még akkor is sok pénz, ha a felszereltség feleslegesen fényűző, és több mint félmilliót lehetne megspórolni a gagyi műbőr ülés, a hangvezérléses hifi és a különleges fényezés elhagyásával. A Corsa sem olcsó, hiszen egy jól felszerelt kiskocsiért kért 4,7 millió forint is sok, főleg, hogy csak 75 ló van a motorháztető alatt. De ha kihagyunk egy-két felesleges extrát, máris alig 4 millió forint felett járunk, és ennyi még talán belefér. Használható méretű, korrekt műszaki tartalmú, jól felszerelt autók tehát tesztünk alanyai, de egy tanulságot mindenképpen levonnánk: úgy tűnik, a spórolás korántsem a szegények sportja.
