BMW 745i (2003) használtautó teszt

	Koruktól függetlenül komoly tekintélyük van a 7-es BMW-knek - 20 kép a galériában

Bizton állíthatom, hogy az elmúlt nyolc év volt a BMW történelmének egyik legviharosabb időszaka, hiszen a bajorok 2001-ben az addig meglehetősen konzervatív, illetve hagyományokat tisztelő formatervezéssel gyökeresen szakítottak és egyre megosztóbb formájú négykerekűket dobtak piacra. Ez igencsak bátor lépésnek bizonyult a németek részéről, hiszen vásárlókörük leginkább tehetős, komoly emberekből áll(t), ezért rengetegen féltették, illetve szidták a gyártó újkori tevékenységét. Visszamenőleg ugyanakkor el kell ismernünk, hogy igazuk volt a németeknek, hiszen a szép eladási mutatók arra adnak tanúbizonyságot, hogy a közönség igenis pozitívan fogadta a megújulást. Az új formai irányzatot a híres és elismert Chris Bangle és csapata indította el, az első, szériába került "újhullámos" modell pedig nem volt más, mint jelenlegi használtautó tesztünkben szereplő E65-ös kódnéven ismert, negyedik generációs 7-es BMW. Emlékezzünk csak vissza, az autó megjelenésekor mekkora port kavart: az első hivatalos fotók bemutatása után sokan nem hitték el, hogy a 7-es BMW ilyen formában piacra kerülhet, és a márka rajongóinak egy része egyenesen szentségtörésnek tartotta az óriási bálnát. Néhány hét, hónap után aztán elcsendesedett az ellenállás, a Chris Bangle-féle, eleinte totális bukásnak jósolt 7-es BMW szép csendben megdöntötte a 7-es sorozat eladási rekordjait és most, jó néhány év eltelte után még hazánkban is rengeteget láthatunk belőle az utakon. Nincs is ezen mit csodálkozni , hiszen amennyiben elvonatkoztatunk a meglehetősen megosztó (ám szerény véleményem szerint igenis szép és különleges) formától, el kell ismernünk, hogy ez az autó bizony közel tökéletesre sikeredett.

	Viszonylag olcsó és szinte hibátlan - galéria

Hazánkban viszont nem fenékig tejfel egy 7-es BMW gazdájának lenni, hiszen amikor az emberek ilyen autóból látnak kiszállni valakit, általában teletűzdelik tulajdonosát előítéletekkel és nem is sejtik, hogy az immár 6-7 éves darabok egy új kompakt kategóriájú autó áráért kelletik magukat. Pedig higgyék el, ennyi idősen is fényesen csillog az autón a méretes típusjelzés. Az a típusjelzés, ami a próbára fogott modell esetében a bűvös 745i szám-betű kombináció, ebből pedig minden valamire való BMW szerető tudja: az akkori BMW-kínálat zászlóshajójával van dolgunk. Igen, 2003-ban nem volt egyetlen másik modell sem, amelyiknek árcéduláján magasabb összeg pöffeszkedett volna a 745i-énél. Az autó mai megfelelőjének ára (a 750i) becsületesen, az autóhoz méltó módon felextrázva megközelíti a 40 millió forintot, és ez arányaiban akkoriban sem volt másképp. Igen, egy ilyen autó nem egészen hét év eltelte után újkori árának nagyjából tizedéért kelleti magát, 4-5 millió forintért pedig tényleg ajándék egy ilyen kaliberű luxuslimuzin. Persze győzzük fenntartani. A tulajdonos elmondása szerint ugyanakkor az autó fenntartási költségei abszolút tolerálhatóak és igaz ugyan, hogy a tesztelt modellben "csak" 150 ezer kilométer van, ám ennyi idő alatt alig kellett hozzányúlni a nagy vashoz. No de ne menjünk ennyire előre, nézzük meg, hogy milyen is valójában egy használt luxus BMW.

	Belül is alig akadnak kopásra utaló nyomok - galéria

Én személy szerint nagy tisztelője vagyok a BMW 7-es sorozatainak és volt szerencsém az első generációtól kezdve az összes szériát megismerni, így végig tudtam követni a fejlődést, ami az egyes modellek között megfigyelhető. Fejlődés pedig van bőven, különösen egy luxuskategóriás modell esetében, hiszen az egyes gyártók mindig is zászlóshajóikon keresztül mutatták be a nagyközönségnek, hogy mire is képesek az adott korszakban. A tesztelt 745-ösben is extrák tömkelege szolgálja a tulajdonost, illetve a beülőket, az egykori extralistát végigböngészve pedig megállapítottam, hogy szinte az összes, akkoriban (de még a mai 7-esnél is) feláras tétel bekerült az autóba. Az ajtókat így apró elektromotorok húzzák be helyettünk, az üléseket minden elképzelhető irányba állítgathatjuk, extra finom bőrüléseken terpeszkedhetünk, melyek ráadásul nem csak fűthetőek, hanem hűthetőek is. A navigációs rendszer magyarországot is ismeri, a hifi pedig a legjobb minőségű hangszórókból szól. No de nem is sorolom tovább, hiszen egy több oldalas anyagot lehetne összehozni csak az autó extra szolgáltatásaiból.

	Extra extra hátán, és persze minden működik. Az iDrive viszont megszokást igényel - galéria

Az viszont külön említésre szolgál, hogy a rettenetesen sok elektronika ellenére abszolút minden hibátlanul működik és az elmúlt, közel hét év alatt semmiféle elektromos gond nem volt az autóval. A tulajdonos pedig egy elkötelezett 7-es BMW rajongó, aki immár negyedik "hetesét" nyúzza, és elmondta, hogy az elektromos problémák az elődök esetében is teljesen idegenek voltak. Így nagyrészt értelmüket vesztették azok a feltételezések, előítéletek, melyek szerint egy ilyen kaliberű autó megvásárlása csak nyűggel jár, hiszen ami benne van, az mind el is romolhat. Higgyék el, jól megcsinálták ezt a németek, nem muszáj mindig az ördögöt festeni a falra. Az autóra visszatérve: a helykínálatról nem igazán érdemes hosszasan tárgyalni: mindkét sorban, minden irányban óriási hely van a kényelem pedig királyi. Meglepődve konstatáltam azt is, hogy a hátsó traktusban az előző generáció több helyet biztosít, mint a legújabb széria. A csomagtartó mérete szintén bőven elegendő: nem kevesebb, mint fél köbméter helyet biztosít, a síelni járók örömére pedig sízsákot is találunk itt. Amennyiben viszont valakinek nem elég a több mint öt méter hosszú batár hátsó helykínálata, válogathat a 14 centiméterrel hosszabb "L" változatok között is, bár azokból már jóval szűkebb a kínálat.

	A 333 lovas V8-as benzines szinte repíti a nehéz karosszériát - galéria

Jó néhány éve már volt szerencsénk tesztelni új autóként egy 745i-t, így semmi meglepetést nem árulhatunk el menetteljesítményeiről, illetve vezetéséről. Igazából nem is számíthatunk meglepetésekre, hiszen a BMW nem bízta a véletlenre az autó hajtásláncát, illetve futóművét sem. A motorháztető alá bepasszíroztak a mérnökök egy 4,4 literes V8-as benzintemetőt (érdekességképp említem meg, hogy az új 750i-ben is egy 4,4 literes V8-as dolgozik, csak időközben kapott az egység két turbófeltöltőt), melyet abszolút csúcstechnikával láttak el. Még ma is teljesen korszerűnek számít az alumíniumból készült erőforrás. A 333 lóerős csúcsteljesítményre, illetve a 450 Newtonméteres forgatónyomatékra képes erőforrás a két tonnás tömeg ellenére játszi könnyedséggel mozgatja a méretes kocsitestet és gyönyörűen harmonizál a jó fokozatkiosztású, selymesen és gyorsan kapcsoló, "drive by wire" rendszerű automata váltóval, melynek vezérlőkarja a kormányoszlop jobb oldalán található. Természetesen manuálisan is van lehetőségünk belenyúlni a váltásba, ám a gép annyira ügyesen dolgozik, hogy ennek semmi értelme. A menetteljesítményekről elég, ha annyit elmondok, hogy az autó álló helyzetből 6,3 másodperc alatt éri el a száz kilométer/órás sebességet és ezt az értéket most is bőven elhiszem. Halkan jegyzem meg, hogy például a Nissan 350Z-nek első, 280 lóerős változata több mérés alapján sem tudott ennél szebb értékeket produkálni... A V8-as pedig gyorsulás közben gyönyörű dallamokon énekel, kár, hogy a mérnökök nem engedtek többet az utastérbe a csodálatos motorhangból. Egy luxuslimuzin viszont nem sportautó, így itt a hangélmény sokkal kevesebb hangsúlyt kapott, mint mondjuk egy sportautó esetében.

	A váltót a kormányoszlopról vezérelhetjük. Rendkívül finoman, ám gyorsan végzi a dolgát - galéria

A tulaj viszont elmesélte, hogy korábbi, E38-as 740i BMW-je még többet beengedett az utastérbe a V8-as mesés hangjából, viszont ez van, változnak az idők, az autók pedig egyre inkább elpuhulnak. A futómű egyébként a 150 ezer kilométeres futás után is abszolút tökéletes és az autó hihetetlenül egyben van, nem nyiszog, nem zörög. Az autó úttartása pedig tömegéhez képest elismerésre méltó, kanyarban alig dől, kormányzása pontos, a fékek pedig határozottan végzik dolgukat. Nincs mese, egy 7-es BMW-nek ilyennek kell lennie, még 150-200 ezer kilométeres futásteljesítmény után is. A fogyasztásról nem igazán illik beszélni egy ilyen autó esetében, annyi viszont minden esetre kijelenthető, hogy nem városi autó a 745i. A budapesti forgalomban könnyedén legurít 16-17 liter üzemanyagot 100 kilométerenként, ám országúton 8,5-9 literből is el lehet közlekedni, autópályán pedig (a sebességhatárokat betartva) szintén elég neki 9-10 liter benzin minden száz kilométeren. A tulajdonos nagyátlaga egyébként 14,6 liter, ám ebben rengeteg budapesti közlekedés van.

	Egy megkímélt darab kimondottan jó vételnek számíthat, és egyszer élünk, úgyhogy érdemes belekóstolni ebbe a világba is - galéria

A magas (ám a motor, illetve a tömeg függvényében teljesen reális) fogyasztáson kívül viszont eddig szerencsére nem sok minden terhelte gazdáját, hiszen az autó szinte hibamentesen és nagyon megbízhatóan szolgált. Igaz, ehhez az is hozzátartozik, hogy rendszeresen ápolják, méghozzá márkaszervízben. Egyszer okozott kellemetlenséget egy leégett indítómotor, ezen kívül viszont semmi lényeges probléma nem volt a nagy vassal. A tulaj érdekességből hozzátette, hogy négy éve, 70 ezer kilométeres futással vette az autót, és az elmúlt 80 ezer kilométer alatt még gumikat sem kellett cserélnie, azóta is azokkal a gumigarnitúrákkal "él", melyeket az autóhoz kapott. Márkaszervízben való gondozás esetén még a szervízek órabére lehet kellemetlen, ami azért is idegesítő, mert egy 7-es BMW-re például sokkal magasabb óradíjak vonatkoznak, mint mondjuk egy 1-esre, vagy egy 3-asra. Ki érti ezt? Ugyanazokat az embereket, azonos órabérben fizetik, a munka pedig amúgy is óradíjban van. Az alkatrészárak pedig természetesen azon felül. No hát igen, a luxust mindig is meg kellett fizetni. Ám higgyék el, ennyi felárat mindenképp megér az a "fíling", hogy reggelente a vajpuha, egy pillanat alatt felmelegedő bőrfotelekből élvezhetjük a V8-as morajlását, dinamikáját, és hagyjuk magunkat elkényeztetni a mérnöki zsenialitás gyümölcseivel. Véleményem szerint egy ilyen autót mindenkinek érdemes (akár rövid időre) kipróbálnia, birtokolnia, akinek van 4-6 millió forintja egy négykerekűre, és nem ragaszkodik az új autók illatához. Érdemes viszont vigyázni, hiszen aki egyszer már birtokolt egy ilyen autót, soha többé nem akar majd másba átszállni. Persze vásárláskor nagyon is oda kell figyelni, hiszen rengeteg elhanyagolt, széthajtott példány van, azok pedig valóban egy feneketlen pénznyelőként funkcionálhatnak.