| 
|
 |
| Szolid és konzervatív - 15 kép a galériában |
|
|
Ha emlékeznek még rá, ez az autó audis szokásokkal ellentétben 1997-ben maga volt a megtestesült forradalom. Annyira különleges high-tech formája volt, hogy sokan egyszerűen képtelenek voltak megemészteni, és olyan jelzőket aggattak rá, amik közül még a szopottgombóc volt a legenyhébb. Ma meg... amikor körbejártam, azon gondolkodtam, hogy milyen hihetetlenül egyszerű és letisztult ez a karosszéria. Alig van benne valami emlékezetes, egyszerűen egy szép, tekintélyt és masszivitást sugalló német dobozforma lekerekített élekkel és gömbölyű hátsóval. Nagyon szolid, nagyon konzervatív, és még így, 11 évesen, 276 ezer kilométerrel a háta mögött is elegáns és tiszteletet parancsoló. Az elegancia, a kormányzati autó/vállalkozó/gengszter imázs és az autópályák ura érzés aránylag olcsón is megvásárolható, egy 10 év körüli példány esetében már egy két-három éves kisautó áráért is. Na ja, megvenni olcsó, de fenntartani horror, hördülhet fel erre a pesszimista olvasó (és gondoltam én is a tesztút előtt), de az autó tulajdonosa az elvégzett javításokat sorolva megnyugtatott: egy ilyen kocsi birtoklása nem feltétlenül egyenes út az anyagi csődhöz, csak vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani.
|
 |
| 11 év után is korrekt a belső - galéria |
|
|
A legfontosabb nyilvánvalóan az, hogy jó kocsit kell venni, és a tulajdonos ezért egészen Németországig utazott 2002-ben, mert itthon jó tucatnyi, nyilvánvalóan visszatekert órájú autót megnézve egyszerűen elment a kedve a kínálattól. Ezt az autót 150 ezer valós (javarészt autópályán futott) kilométerrel vette, makulátlan állapotban. Két hibaforrást kiszűrve inkább az egyszerűbb elsőkerékhajtás mellett döntött a quattro helyett, és kéziváltóst keresett a problémás Tiptronic helyett. A második szabály, hogy jó szerelőhöz kell vinni, nem szabad barkácsolni és mindent meg kell adni neki, amit kér. Ha ezeket betartjuk, akkor simán lehetséges az, hogy az autó 276 ezer kilométer után is jó állapotúnak mondható, és kopóalkatrészek mellett csak a megbolondult központi zár, az egyszer beeső ablak, a két meghibásodott légtömegmérő (ezek mondjuk jó drágák voltak), az elszakadt ékszíj és a hűtőt szétbontó behalt viszkó (hűtővel együtt 100 ezer forint volt) vannak a hibalistán. Ami a kopóalkatrészeket illeti, a fékbetétek és tárcsák sokáig bírják, a futóműalkatrészek viszont kényesek, az első lengőkarok nagyon érzékenyek, lengéscsillapítót pedig már sokszor kellett cserélni, különösen a hátsók bírták rövid ideig (igaz, jó sokszor van megpakolva a csomagtartó). Az autón sokkal inkább esztétikailag látszik a kor: csúnya kavicsfelverődés az ablakon, besárgult lámpatestek, nap által kiszívott tetejű kormány, néha makacskodó vezetőoldali ablakemelő, félig leváló ajtóbehúzó, kissé kiült vezetőülés és alig pislákoló fedélzeti számítógép jelzik, hogy ez a kocsi bizony nem mai darab. Máskülönben viszont minden funkció hibátlanul működik, a gombok finoman kattannak, a kocsi mai szemmel is igen kényelmes, a hátsó lábtér jó nagy, a csomagtartó pedig hatalmas. Ami a felszereltséget illeti, az Audi hozza a kor luxusautóinak átlagos színvonalát, van gyári (itthon nyilván működésképtelen) navigáció, beépített telefon, napfénytető, bőrülés viszont nincs, mai szemmel pedig kissé vicces a kazettás magnó a középkonzlon (de azért van 6 lemezes cd-tár a csomagtartóban). Ami a műszerfal formáját illeti, az A6-os még most sem ment ki a divatból: annyira decens és elegáns, annyira mentes mindenféle játéktól, és olyan jó minőségű, hogy abszolút nem tűnik elavultnak. Nincs fabetét, ami elcsúfítsa, nincs semmilyen, mára röhejesen idejétmúlt formai játék, egyszerűen csak szép és minőségi, jó ránézni még ennyi év után is.
|
 |
| Vezetni a mai napig jó - galéria |
|
|
Vezetni pedig még ennyi kilométer után is jó. Nagy, kellemes hajó, rendkívül komfortos, jól megépített, nem sok ismeretlen eredetű zaj idegesíti a sofőrt, a kocsi még most is nagyon masszívnak tűnik. Igaz a váltó valamivel kevésbé veszi készségesen a fokozatokat, mint újkorában, de még nagyon távol áll a kellemetlentől. A 2.5-ös V6-os TDI 10 éve nagyon jó motornak számított, aztán kissé túl későn nyugdíjazták, amikor már eljárt felette az idő és nyilvánvaló volt, hogy egy 2 literes PD TDI is egyértelműen jobb nála (kisebb súly és fogyasztás, gyakorlatilag ugyanolyan teljesítmény). Menet közben azonban nem okozott csalódást. Bár a hangja kicsit sok a mai csendes dízelekhez szokott fülnek, azért ennyi kilométer után is igen jó erőben van, mélyről jövő, bőséges mennyiségű nyomatékot szolgáltat, és van annyi ereje, ami szükséges ahhoz, hogy egy ekkora testű autóban jól érezzük magunkat: az előzések nem okoznak gondot, a 160-ra pedig erőlködés nélkül gyorsul, és még ekkora sebességnél is halálos csend és nyugalom uralkodik az autóban. Nehézkesebbnek érződik, mint egy 2 literes PD TDI, de azért jó kis darab ez. Azért pedig, hogy ennyi kilométerrel a háta mögött sem eszi az olajat, és nincs vele semmi probléma, külön dicséretet érdemel; a tulajdonos autószerelő jóbarátjának éppen most lett hengerfejes a szintén '98-as BMW 525tds-e, pedig abban kerek 200 ezer km volt. Fogyasztás tekintetében szintén jól teljesít az autó, az átlagot nehéz 7,5 liter fölé vinni, de sok országutas közlekedéssel akár a 7 liter is könnyen összejöhet. Ami a futóművet illeti, itt már nehezen tudtam megítélni, hogy milyen is lehet tökéletes állapotában, hiszen a hátsó lengéscsillapítók messze nem 100%-osak, valamelyik első lengőkar pedig szintén mintha a halálán lenne - ez egyébként típushiba az A6-nál. Annyi viszont lejött, hogy kanyarodni messze nem akkora élmény a biztonságosan alulkormányozott A6-tal, mint mondjuk az 5-ös BMW-vel, ez az autó nem erről, hanem a komfortos hosszú távú utazásról szól. Összességében még mindig egyben van a kocsi, habár lehetne költeni rá. Nem feneketlen pénznyelő, mint sokan gondolják, ez a típus, ebben az állapotában még abszolút józan választásnak számít az idős luxusautók között. Nem csoda egyébként, hogy a használtpiacon is ez, illetve az 1,9-es TDI-k mennek a legjobban, esetleg még az 1,8-as turbó, ami alapmotorhoz képest meglepően jól mozgatja a testes A6-ost.
|
 |
1,5 millió forint körül van az ára - galéria |
|
|
A konkurensek között szétnézve is állja a sarat az Audi: a BMW 525tds valamivel gyengébb és többet fogyaszt, a Volvo S80 2,5-ös dízele sokkal rosszabb, mint ez, a későbbi D5-ös klasszisokkal jobb, a kereklámpás Mercedes E-osztály 300-as dízele pedig igazi régi vágású "világ végéig elmegy" darab. A döntés azt hiszem leginkább ízlés kérdése, ha 1,5 millióért válogatunk, akkor a legfontosabb mindenképpen az állapot - mindegyikből rengeteg az elképesztően elhasznált, leharcolt csotrogány. Amitől viszont talán vonzóbb lehet az A6-os, mint vetélytársai, hogy valahogy ez tűnik közülük a legfiatalabbnak, ennek a formája avult a legkevesebbet. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen az Audi nem formai radikalizmusáról híres, az utód nem jelentett akkora változást, mint mondjuk a Bangle 5-ös BMW az elődjéhez képest. Kár viszont, hogy töréstesztje csupán háromcsillagos, ebben a számban a korabeli 5-ös BMW lepipálja a 4 csillagával.
Összességében megdöbbentő, hogy egy jól karban tartott idősebb luxusautó milyen jó is tud lenni még 300 ezer kilométerrel az órájában is, de senkinek ne legyenek illúziói, a piacon lévő hasonló modellek többsége sokkal ramatyabb ennél. Az Audi A6 remek választás tud tehát lenni, de ehhez nagyon nagyon figyelmesnek, óvatosnak és igényesnek kell lenni vásárláskor. Ha ez adott, biztosan nagyon fogja szeretni a kocsit a gazdája.
| Audi A6 2.5 TDI |
2496 ccm, V6-os, 24 szelepes dízelmotor 150 LE @ 4000 ford./perc, 310 Nm @ 1500 ford./perc hajtás, váltó |
| Technikai adatok |
| Hosszúság |
4796 mm |
| Szélesség |
1810 mm |
| Magasság |
1453 mm |
| Tengelytáv |
2760 mm |
| Üres tömeg |
1505 kg |
| Megengedett össztömeg |
2110 kg |
| Csomagtartó mérete |
551 l |
| Üzemanyagtartály mérete |
70 l |
| Menetteljesítmények |
| Végsebesség |
217 km/h |
| Gyorsulás 0-ról 100-ra |
9,7 s |
| Fogyasztás |
| Tesztelés alatt |
| Vegyes |
7,2 l/100km |
| Gyári adatok |
| Város |
9,9 l/100km |
| Országút |
5,3 l/100km |
| Vegyes |
6,9 l/100km |
| Változatok |
| Karosszéria változatok |
szedán, kombi |
| Motorváltozatok |
1997-2001: 1,8T(150le),2,4 (165le),2,8 (193le, 2,7T(230le), S6(340le),1,9TDI (115le), 2,5TDI (150 és 180le) |
| Árak, konkurensek alapárai |
| A típus ára a használt piacon |
(1997-2001) 1,2-3 millió Ft |
| A tesztelt modell hozzávetőleges ára |
kb. 1,5-1,6 millió Ft Ft |
| Főbb konkurensek alapárai |
| BMW 525tds (143le) |
1 millió-2,4millió Ft |
| Mercedes E 300 TD (177le) |
900 ezer-3 milió Ft |
| Volvo 2.5 D (140le) |
kb. 1,2-2,5 millió Ft |
|
|
|
|
| Tetszett |
Nem tetszett |
- még mindig friss forma - nagyon jó minőségű, komfortos utastér - meglepően erős, takarékos motor - rendszeres karbantartás melletti megbízhatóság
|
- rossz utakra érzékeny futóműalkatrészek - steril, nem túl élménydús vezethetőség
|
| Típus hibák |
| Rengeteg az igencsak elhanyagolt példány, de ez az idősebb luxusautóknál általános jelenség. Ha viszont jól karbantartott autóról van szó, akkor a légtömegmérőn, a rossz utakra nagyon érzékeny első futóművön és kisebb elektronikai hibákon kívül nincs sok baj az A6-tal. A Tiptronic nem javasolt, a kéziváltó lényegesen megbízhatóbb szerkezet. |
 |
|