Toyota Corolla sedan (2004) 1.4 VVT-i Linea Terra használtautó teszt

	A kilencedik generációt vizsgáztattuk - 30 kép a galériában

A Toyota Corolla nevet vélhetően senkinek sem kell bemutatnom. Aki valamennyire is jártas az autós világban, vélhetően hallott már a szép történelemmel rendelkező típusról. Joggal jelenthetjük ki ugyanis, hogy a japán gyártó népautója az egyik leghíresebb sorozat, mely valaha is piacra került. Mi több, elég sokan azt is vitatják, hogy a Corolla mezőnyét, a kompakt kategóriát nem a közel tíz évvel később bemutatott Volkswagen Golf "alapította", hanem a Toyota büszkesége. A modell 45 éves történelme alatt jelenleg tízedik generációját tapossa, tehát egy-egy sorozat mindössze nagyjából 4 évig volt piacon (míg egy Land Rover Defender - erős túlzással - több mint 60 év alatt a "másfeledik" generációját éli), magyarul a japánok folyamatosan, gőzerővel fejlesztették, és azon fáradoztak, hogy még jobb legyen az autó. 45 év rengeteg idő, az autó tehát valóban tudott bizonyítani. A Corollákat sok kritika érheti ugyan, ám amennyiben egyetlen tulajdonsággal kéne jellemezni az összes szériáját, vélhetően mindenkinek a megbízhatóság lenne az első, ami eszébe jut, ugyanis kijelenthetjük, hogy a japán családi autó típustól függetlenül legendásan megbízható, ez a tény pedig rengeteg ember számára már önmagában is elegendő érv ahhoz, hogy mellette tegye le voksát.

	Barátságos tekintettel néz ki a világba - galéria

No, inkább rátérek a lényegre; nézzük meg, hogy milyen autó a tesztünkben szereplő, közel hatéves, ugyanakkor mindössze 60 ezer kilométert futott alapmotoros kék szedán. Annyit előre leszögezek, hogy aki emocionális alapon szeretne autót vásárolni, felejtse is rögtön el a típust, mert hiába jó autó ez a Corolla, első blikkre kis túlzással nem kelt fel az emberben sokkal nagyobb birtoklási vágyat, mint egy műanyag szappantartó. Az autó tulajdonosa családjával együtt azonban nagyon is szereti kedvencét, és esze ágában sincs átülni más típusba, hiszen mióta megvette első Corolláját, a végtelenül megbízható működés, és a kellemes vezethetőség miatt nagyon megszerette a japán termékeket - hát igen, ez is bizonyítja, hogy lehet bizony emocionális kötődés az ember és Corollája között, csak az a ragaszkodás teljesen más jellegű, mint mondjuk egy Alfa Romeo, vagy egy BMW esetében. Kívülről nézve végletekig egyszerű és letisztult a kilencedik generáció szedán változatának formaterve. Amennyiben egy ovis kezébe nyomunk egy papírt és egy ceruzát, aztán megkérjük, hogy rajzoljon egy autót, szinte biztos, hogy a végén nagyjából ennek a Corollának a profilját fogjuk meglátni az egyszerű rajzban (a b; lehetőség - egy kicsit kevésbé kreatív gyerek esetében - egyébként a 740-es, vagy a 850-es Volvo lehet). Igen, azt hiszen, ez mindent elmond a formatervről, melyet lehet sok pozitív jelzővel is illetni - például klasszikus, elegáns, letisztult, egyszerű, hagyományos, stb. -, én mégis azt mondom, hogy egyszerűen unalmasra és fantáziátlanra sikeredett, főleg a jóval izgalmasabb hatchback verzió formatervéhez képest. Baj igazából tényleg nincs vele, hiszen az autó arányai jók, tekintete barátságos, minden a helyén van, sőt, az összképbe sem lehet belekötni, csak egyszerűen nincs egy olyan szög, ahonnan azt lehetne mondani, hogy "hmmm, ez egész jól néz ki", és a legizgalmasabb részletet a hátsó lámpák középső aranyszínű része jelenti.

	Íme az utastér egyik legizgalmasabb részlete - galéria

Az utastérben is hasonló a helyzet, bár az is igaz, hogy a korábbi generációkhoz képest a 9. széria belső terének formavilága az előzőekhez képest nagyjából akkora előrelépés volt, mint a dízelmotorok esetén a közös nyomócsöves technika megjelenése. Az autó belsejét jobban szemügyre véve meg kell állapítanom, hogy itt igazából nincs is semmi probléma: a műszerfal letisztult, formájával pedig követi a trendeket. Minden átlátható, letisztult, ergonómiailag pedig szintén nem lehet semmibe sem belekötni. Az ülések szépek, jó formájúak (ez sajnos az utólagos, nem túl szép ülésvédő huzatok miatt a tesztelt autónál nem látszik), a háromküllős kormány szintén elegáns. A klíma vezérlőegysége szintén szem előtt van, sőt, a fedélzeti számítógép kijelzőjét is tartalmazó rádiós magnót is tökéletes helyre pozícionálták a tervezők. Igen, jól olvasták, rádiós magnóról beszéltem, a 2004-es sorozatban ugyanis a CD-lejátszós fejegység még nem volt széria, ez a tétel csak később jelent meg az alapfelszerelések listáján. A helykínálat teljesen korrekt, 193 centiméteres magasságommal mindkét sorban jól elfértem, egyedül a hátsó fejtér lehetne egy leheletnyivel szellősebb. Az autó csomagtartója is megfelel az átlagnak, közel 440 literes térfogatával könnyedén elnyeli egy átlagos család nyaralási mennyiségét, amennyiben pedig nagyobb térre van szükségünk, 1/3-2/3 arányban ledönthetjük a hátsó üléstámlákat. Amint azt már korábban említettem, az ergonómia tényleg tökéletes, a kezelőszervek finoman járnak, és természetesen minden működik. Az anyagminőség bőven üti a kategóriában elvárható szintet, az összeszerelés pedig példás, az egyedüli probléma itt is az érzelemmentesség. Engem személy szerint egy kissé nyomaszt a sok szürke műanyag felület, ám tény, hogy egy "Sol" felszereltségű változat a kályhaezüst betétekkel, automatikus klímával, és a vetített műszeregységgel sokkal barátságosabb képet mutat.

	Az 1,4 literes VVT-i benzinmotor kellemes társ a mindennapokban - galéria

Vezetni kimondottan kellemes a Corollát. A kedvencem a rendkívül jól használható alapmotor: ne féljenek a mindössze 1,4 literes, 97 lovas egységtől, hiszen a kisméretű, ám fajlagosan erős és modern technikával felvértezett, változó szelepvezérlésű benzines meglepően fürgén mozgatja a Corollát. A 110 lovas 1,6-os már-már sportos képességekkel ruházza fel a családi autót, a csapott hátú sorozathoz rendelhető 1,8-as, 192 lóerős változatról nem is beszélve, mellyel okozhatunk kellemetlen meglepetéseket egy-egy sportautó tulajdonosnak is barátságos arcú kedvencünkkel. No de térjünk vissza a kis 1,4-esre, mely hazánkban (joggal) a sorozat legnépszerűbb darabja volt. Nem nehéz elindulni vele, lefulladásra ugyanis nem hajlamos. Már 1000-es percenkénti fordulatszámtól használható, és igaz ugyan, hogy itt még nem képes gyorsítani az autót, gázadásra azonban nem remeg, nem rángat, csak szép lassan elkezd húzni. 2000-től már terhelhető, amennyiben pedig sietős dolgunk akad, tartsuk csak a fordulatot a 4000-6300ig terjedő "örömzónában", az 1,4-es máris tisztességes dinamikával fogja mozgatni a meglehetősen testes családi autót. Komolyabb terhelés és folyamatos klímahasználat mellett persze ne várjunk csodát a mindössze 130 Newtonméternyi csúcsnyomatékot produkáló négyhengerestől, a gyakran nagy terheléssel autózóknak sokkal jobb választás lehet a tartós és takarékos kétliteres D4-D jelzésű dízelváltozat, mégpedig bármelyik teljesítményszintben. Apropó, fogyasztás!

	A motornak csak a fogyasztása nem az igazi - galéria

Az 1,4-es benzines - vélhetően a meglehetősen rövidre áttételezett ötfokozatú váltónak is köszönhetően - ezen a téren nem tartozik a legjobbak közé. Országúton el lehet járni az autóval 6-6,5 liter üzemanyaggal, autópályán viszont már inkább a 8-at nyaldossa, és városban sem nehéz 9 literes értékeket produkálni vele, főként ebben a mostani zimankós időben. Az előbb említett váltó kissé hosszú utakon jár, ám pontosan és finoman kapcsolható, a kuplung puha, "fogáspontját" viszont elég nehezen lehet megtalálni. A Corolla futóművének hangolása is teljesen megfelel a hazai elvárásoknak, az autó ugyanis nem riad vissza egy-egy dinamikusabban abszolvált kanyargós etaptól sem, a rugózás viszont ennek ellenére egyáltalán nem kemény, gyönyörűen kivasalja a magyar úthálózat tökéletesre "sikeredett" akadályait, ráadásul a többi autóhoz képest nem is viseli rosszul a megpróbáltatásokat. A kormányzás minden szempontból kellemes, a féknek mind adagolhatósága, mind teljesítménye rendben van. A négy tárcsa szépen lassítja a viszonylag könnyű családi autót, az egyedüli apróbb problémát a viszonylag gyorsan kopó fékbetétek jelentik.

	Ezt a szériát is nyugodt szívvel ajánlom - galéria

Mindent egybevetve használtautónak fenntartások nélkül, nyugodt szívvel tudom ajánlani a Corollát, hiszen aki "csupán" egy megbízható, könnyen vezethető, barátságos és tartós családi autót szeretne, ezzel a modellel talán a legjobb lóra tesz. Akiknek viszont egy hajszálnyit is számítanak az érzelmek a választás terén, gyorsan felejtsék el a típust, ők ugyanis valószínűleg sohasem fogják megszeretni japán "vasat". Természetesen azt az esetet kivéve, amikor is a hűség és a kiszámíthatóság miatt létrejön az érzelmi kötődés, és el kell ismernem, hogy ebben lehet valami, ugyanis sok ismerősöm birtokol Corollát, és kivétel nélkül imádják autójukat, mégpedig leginkább megbízhatósága, és alacsony fenntartási költségei miatt. Az alkatrészek ára ugyanakkor egyáltalán nem alacsony, így egy esetleges javítás, vagy néhány kopóalkatrész cseréje komolyabb beruházást jelent (törésről nem is beszélve), mint egy hasonló beavatkozás a konkurens típusok esetében, sőt, tartósságuk és elismertségük végett a Toyoták kimondottan jól tartják értéküket (talán azt is mondhatom, hogy kissé túl vannak árazva), ezért a kategória legdrágábbjai közé tartoznak a jó állapotú darabok.

Toyota Corolla sedan (2004) 1.4 VVT-i
1398 ccm, soros négyhengeres benzinmotor 97 LE @ 6000 ford./perc, 130 Nm @ 4400 ford./perc elsőkerékhajtás, ötfokozatú kéziváltó
Technikai adatok
Hosszúság	4410 mm
Szélesség	1710 mm
Magasság	1470 mm
Tengelytáv	2600 mm
Üres tömeg	1115 kg
Megengedett össztömeg	1655 kg
Csomagtartó mérete	437 l
Üzemanyagtartály mérete	55 l
Menetteljesítmények
Végsebesség	185 km/h
Gyorsulás 0-ról 100-ra	12 s
Fogyasztás
Tesztelés alatt
Vegyes	7,3 l/100km
Gyári adatok
Város	8,4 l/100km
Országút	5,7 l/100km
Vegyes	6,7 l/100km
Változatok
Karosszéria változatok	3-,és 5 ajtós hatchback, 4 ajtós szedán és 5 ajtós kombi
Motorváltozatok	benzinesek: 1.4 VVT-i (97Le), 1.6 VVT-i (110Le), 1.8 VVTL-i (192Le) dízelek: 1.4 D4-D (90Le), 2.0 D4-D (90, 110, 116 Le)
Árak, konkurensek alapárai
A típus ára a használt piacon	kb. 1,3-2,5 millió Ft
A tesztelt modell hozzávetőleges ára	kb. 1,9 millió Ft
Főbb konkurensek alapárai
Honda Civic	kb. 1,4 - 2,5 millió Ft
Ford Focus	kb. 1 - 2 millió Ft
Opel Astra	kb. 1 - 2 millió Ft
Volkswagen Bora	kb. 1,4 - 2,8 millió Ft
Renault Mégane	kb. 0,7 - 1,4 millió Ft
Tetszett	Nem tetszett
Korrekt gyártási minőség Jó alap hajtáslánc Megbízhatóság Helykínálat Értéktartás	Unalmas forma Sivár beltér Kissé magas fogyasztás
Típus hibák
A Toyota Corollák mindig is a világ legmegbízhatóbb típusai közé tartoztak, és nincs ez másképp ezzel a szériával sem. Mindössze apróbb elektronikai problémák ismertek, valamint a gyári rádiósmagnó hajlamos rakoncátlankodni, ám komolyabb mechanikai problémák szerencsére csak nagyon ritkán szereznek kellemetlen, nem kívánt meglepetéseket a Corolla-tulajdonosoknak.