A cseh versenyzőben hangos és gyengécske dízel kerreg, de alig kér enni, a koreaiban viszont duruzsoló soros hathengeres nyújtja az aláfestést jó pár literrel magasabb fogyasztásért cserébe. Az egyik fapados, a másik fullextrás. Hiába kerültek fillére ugyanannyiba, nem is lehetnének különbözőbb karakterek!
Ács Zoltán:
Hosszuk és az áruk megegyezik - galéria
Mondjon bárki bármit, utazni bizony nagy autóval a legjobb. A lágy, komfortos rugózás, a csendes suhanás, a hatalmas csomagtér és a minden utasnak elegendő hely az ülésekben mind-mind olyan dolgok, amik soha nem lesznek rajta egy kompaktautó extralistáján, mert igazán csak a 4,5 méter feletti autók sajátjai. Csakhogy ezeknek az autóknak a birtoklásáért legalább fél évet kéne felsővezetői pozícióban dolgozni a BKV-nál, ami csak kevés embernek sikerülhet. Így aztán van létjogosultsága olyan modelleknek is, amik nem nyújtanak különleges extrákat, több száz lóerőt vagy egyedi dizájnt, egyszerűen csak nagyok, kényelmesek, és jó velük utazni. Ebből az olcsóbb kategóriából való két tesztautónk, a Skoda Superb és a Chevrolet Epica is, amik alig használtan már egészen sok embernek elérhetők és adhatják meg a mindennapi luxus érzetét. Éppen ilyenkor kell őket megvenni: az Epicát 11 hónaposan, 25 ezer kilométerrel az órájában, komoly alkudozás után 3,59 millióért vitték haza, ami csaknem 8 milliós új árához képest egészen elképesztő szám. Elképesztően alacsony, az értékvesztés pedig elképesztően magas. A Superbről hasonlót lehet elmondani, de ennek új ára inkább a 7 millió forinthoz volt közelebb, és kicsit idősebben és több kilométerrel (40 ezer) került fillérre annyiba, mint az Epica. Mindkettő óriási és komfortos, ám mégis annyira különböző karakterek, mintha más-más planétáról érkeztek volna. A Skodában hangos, gyengécske dízelmotor kerreg elképesztően alacsony étvággyal, az Epicában egészen erős, szépen duruzsoló soros hathengeres nyújt kellemes aláfestést, csaknem 5 literrel magasabb fogyasztásért cserébe. Az európai delikvens fapados, a koreaiban viszont minden extra megtalálható, mi szem-szájnak ingere.
Tordai Dénes:
Mindkettő kedvelt modell - galéria
Formáját tekintve viszont mindkettő egyaránt észrevétlen a forgalomban, ebből a szempontból tökegyformák. Ha máshogy nem is, talán egy taxis utazás során sokaknak volt már szerencséjük a Chevrolet Epicához és a szintén kedvelt fuvarozóhoz, az első generációs Skoda Superbhez. A két márka teljesen más irányból közelítette meg a design kérdését. A dél-koreai-amerikai gyártó számára volt nagyobb kihívás a formaterv, hiszen több kontinensen, három márkajelzéssel kell eladnia az Epicát, míg a Superb kifejezetten Európának készült. A Chevrolet egyébként olyan lemezruhát kapott, amely már egy finnyás európainak is megtetszhet, míg a csehek a konzervatívabb vevőket szólították meg az előző generációs Passat itt-ott átrajzolt formatervével. Mindkét szedán kifejezetten elegáns egyébként, a feltűnést kerülők számára lehet ideális választás. Ha egymás mellé állítjuk az autókat, akkor legelőször az tűnhet fel, hogy arányai miatt az Epica sokkal nagyobb autónak tűnik, pedig hosszuk milliméterre megegyezik. A kisebb magasság részben magyarázható azzal, hogy a Skoda 15-ös acélfelnin gurul télen (nyáron a gyári 16 colos könnyűfém felniken), míg az Epica abroncsai a hideg évszakban is a gyári 17 colos könnyűfém felniken feszülnek. A Chevrolet még éppen a modellfrissítés előtti szériához tartozik, amelyről a két hátsó lámpa közötti krómcsík árulkodik, míg a Superb már túlesett a szokásos kozmetikán, amely az átdolgozott hűtőrácsban és az új formájú hátsó lámpákban nyilvánul meg.
Az Epica utastere minden igényt kielégít - galéria
Belül már sokkal kevésbé lehet összehasonlítani tesztünk két szereplőjét. A Chevrolet utasterében még intenzíven jelen vannak a dél-koreai vonások, bár a gyártó részéről látszik az igyekezet a megújításon. Érdekes a gyári hifi is, amelyet korábban a Saab modellekben ismerhettünk meg, azonban a General Motors politikájának eredményeként a Chevrolet típusokban, többek között az Aveóban is feltűnt, de a döntés inkább a plusszos jelvényű márkára nézve kedvező. Az összkép az automataváltó választókarjával még inkább hasonlít a korábbi Daewoo modellekhez, azonban a gazdag felszereltség mindenért kárpótol minket. Az Epica ugyanis full extrás, a navigáció kivételével mindent megtalálunk benne, amire egy autóban szükség lehet. Elektromosan állíthatjuk és fűthetjük is az első bőrüléseket, a multifunkciós kormányról vezérelhetjük a tempomatot, a napfénytető világossá, az egyzónás automata klíma pedig a kívánt hőmérsékletűvé varázsolja az utasteret. Az első bőrülésekben a legnagyobb kényelemben és nyugalomban utazhatunk, ám a hátsó helykínálatra sem lehet panaszunk. Bár hátul leginkább ketten utazhatnak pazar kényelemben, de szinte bármilyen magasságú sofőr mögött is bőséges hely marad a lábaknak.
A Superb hatalmas hátul - galéria
Az Epica bőséges helykínálatához képest még fejedelmibb a Superb hátsó tere, amely elsősorban a 10,5 centiméterrel hosszabb tengelytávnak köszönhető, így nagyobb presztízsű modelleket is könnyedén lepipál ezen a téren. Akár keresztbe is tehetjük a lábunkat, ha éppen úgy kívánnánk. Néha olyan érzésünk támad, hogy már-már fölöslegesen nagy a tér, de egy hosszabb utazás során kiderül, hogy mégis van értelme a nappali méretű hátsó sornak. Itt sem a legkényelmesebb középen utazni, bár egy hasonló Skodában már utazott egy ismerős, öttagú család egészen Görögországig, mindenféle panasz nélkül. Amíg az Epicában rengeteg extra kényeztet minket, addig a Superb a fapados változatok közül való. Fontosabb extraként egyedül az automata klímát és az MP3-as gyári hifit sorolhatjuk meg, míg leginkább a multifunkciós kormány és a tempomat említhető meg hiánycikként. A részletek egyébként ismerősek lehetnek a korábbi Volkswagen modellekből, a vaskos középkonzol is az előző Passat hagyatéka. Az anyagfelhasználásra egyébként nem lehet panasz, az utastér versenyét nem kétséges, hogy a Superb nyeri, bár rögtön a sarkában ott lohol az Epica, amelyben szintén igencsak kényelmesen utazhatunk.
Ács Zoltán:
A hathengeres benzinmotor nagyon finoman jár, az adagolófúvókás dízel ezt nem mondhatja el magáról
Vezetési élményben - vagyis nevezzük inkább érzetnek - nem is lehetne a két autó különbözőbb egymástól. Már a két motor is más világ: az Epica orrában egy keresztben beépített soros hathengeres, 2,5 literes benzines motort találunk 156 lóerővel és 237 Nm-es maximális nyomatékkal, a Superbet pedig egy 116 lovas adagolófúvókás dízel hajtja, 250 Nm-es nyomatékkal. Ezek után nem meglepő, hogy menet közben a koreai autót sokkal inkább érezhetjük luxusautónak. A motor nagyon csendes, csak egy kis kellemes hathengeres surrogás hallatszódik, a kissé ódivatú automataváltó viszonylag megfontoltan, de feltűnésmentesen teszi a dolgát, az autó pedig van olyan erős, hogy autópályán és előzésekkor is megállja a helyét. Nem szélvész, de elegendően dinamikus, ráadásul nagyon nyomatékos. Már alsóbb fordulatszám-tartományban is a sofőr rendelkezésére áll a csaknem 240 Nm-es maximális nyomaték tetemes része, ezért nyugis stílusban vezetve szinte soha sem kell 2000-2300 felé pörgetni a motort. Éppen ezért a fogyasztás sem egetverő, 12 liternél többet városban sem nagyon kér az Epica, országúton és autópályán pedig 7-7,5 literes fogyasztásra kell számítani. A tesztátlag, zömében városban autózva 10,4 liter körül alakult, ami igazán baráti.
Volkswagenes hangulat - galéria
Na persze közelében sincs annak az aszketizmusnak, amit a Superb művel. Ott a 7 liter a plafon, a tesztátlag pedig 5,6 liter lett - igaz, az Epicával ellentétben ezt javarészt autópályán produkálta a Superb. Dinamizmusban persze nincs az Epica szintjén a Skoda, de nyomatékának hála azért egészen élhető ez az autó is, átlagos igényeket kielégít. Kulturálatlansága azonban mellbevágó a koreai kocsiból átülve. Míg az Epica halkan suhan, addig a Superbben jólszituált traktorosnak érezhetjük magunkat, itt látszik csak igazán, hogy egy mai commonrail dízelmotor mennyivel szalonképesebb, mint a PD TDI-k. Sportosabb stílusban autózva megint fordul a kocka, a Superb ugyanis sokkal autószerűbb, mint az Epica. Feszesebb a futóműve, lényegesen informatívabb a kormányzása, az Epica viszont egy nagy, kényelmes hajó, nagyon tolja az orrát, gyorsabb kanyarokban pedig kissé dülöngél, kifejezetten tiltakozik az ilyen bánásmód ellen. Nem sportolásra, hanem utazásra való.
Tordai Dénes:
Mindkettő megéri a pénzét, az Epica kicsit jobban - galéria
Mindkét autó kiváló vétel volt a maga módján. A 2007. decemberi Superb 40 000 kilométerrel közel 3,6 millió forintért a piac egyik legjobb ajánlata volt, és akkor még nem is beszéltünk a fillérre annyiért vásárolt Epicáról (2008. májusi, 25 ezer km-rel). Egy kisautó áráért kínáltak egy 11 hónapos, full extrás, soros hathengeres benzinmotorral és automatával kínált családi szedánt, tökéletes állapotban. Mindkét autót csak ajánlani tudom, bár a célcsoport egy kicsit más. A Skoda étvágytalansága miatt elsősorban azoknak ajánlható, akiknek fontos az alacsony fogyasztás. Ilyen szempontból nem senki nem fog csalódni a Superbben. Az Epica hathengeres benzinmotorja csaknem kétszer annyit fogyaszt, azonban kulturált járása és finoman, megfontoltan kapcsoló automatája rendkívül kellemes autóvá teszi, amelyben a hosszabb távú utazások sem megterhelők. A Superb olyan, mint egy Golf hatalmas lábtérrel és csomagtartóval, míg az Epica eleve luxusautónak készült, mégha a luxusnak ez a fajta interpretációja nem feltétlenül vonzó mindenkinek. Két különböző célcsoportot céloz meg tehát a két modell, így nehéz győztest hirdetni közülük. Azonban nem kérdés, hogy ennyi pénzért a Chevrolet Epica többet nyújt, mint a fogyasztásban és helykínálatban tündöklő Skoda Superb. Ráadásul ma már játszi könnyedséggel költhetünk el 5-6 milliót egy kompakt modellre, aminek felárából sokáig finanszírozhatjuk az Epica benzinigényét.
Olvaso!
Ha 2007-es, 10.000 km alatt futott A4-esekben hiszel, akkor azokat gyorsan hozd be! 1-et én is vennék...
olvaso
[2010-02-19.
07:54]
egyébként mondtam neked multkor Aldo mikor a frusztrációd rám tetted, hogy én írni sem tudok mégis van egy öreg értéktelen (számomra drágaság) 944esem és ez milyen világ, hogy könyvelő vagyok.... nem kell ölni manapság a folyamatosan szigorodó adótörvények mellett csak széles körben kell jól végezni a munkám az alkalmazottakkal együtt és idővel nem tudok annyit elvállalni mint amennyit hoznának hozzám....
olvaso
[2010-02-19.
07:50]
Legacy nem igazán jön be.... nem mondom hogy rossz egy jó közepes felett van de nem az álmom... akkor már inkább 330xd vagy 335i megint csak vagy a A4 3,2....esetleg A 4 2,0 tfsi.. Aldo nekem a benya ára sosem volt lényeges mivel csak kedvtelésből megyek szóval hogy tőlem nem hallotál benyaár miatti nyavalygást az biztos... hosszabb távra csak akkor megyek ha pl Yetro, Proscheclub talik meg ilyesmi... ezek nem létszükségletek.. de nem is vágnak földhöz... gondolhatod ha mennék évi 50000 kmert akkor nem rs4es audikat nézegetnék ami azért sztem 15 öt szépen elnyel átlagban....
Aldo Moro
[2010-02-18.
21:57]
Mindenki itt szokott rinyálni, amikor emelkedik a benzin ára. Aztán meg itt rohangáltok 10 millás autókkal. Nekem ez igy nem áll össze.
csufár
[2010-02-18.
15:12]
télleg olvasó ez jó ötlet, LEGACY az erős motorral, az szép is , jó is, meg talán még neked is elég gyors... :D
csufár
[2010-02-18.
15:10]
aldo. hány embert látsz itt, akinek sírni szokott a szája? :DDD
Aldo Moro
[2010-02-18.
14:17]
olvaso: kit kell lelőni, hogy az ember ilyen autókat vehessen?
Aldo Moro
[2010-02-18.
14:08]
Mi a ***! Mindenkit felvet itt a pénz? 10 milla egy autóra. És még sir a szátok.
olvaso
[2010-02-18.
11:17]
GS450nek a 300 literes csomagtartója nem éppen családbarát... akkor mehetünk nyaralni a porkéval is :-) CTS-ből néztem én is egy 2008ast de azt nem merném megvenni...