|
 Ez felejthetetlenül izgalmas verseny volt, és gondoskodott róla, hogy 2008 nyitányára még jó darabig emlékezzünk - rengeteg ismerősöm hívott fel telefonon, hogy "Te, mi történt itt? Ha ilyen lesz a Forma-1, megint nézni fogom!" -, de sokkal okosabbak nem lettünk tőle, azt hiszem. A mezőnyt rendszeresen összehúzó Safety Car tulajdonképpen valamiféle fájdalomcsillapítóként hatott, mert a felületes szemlélők elől jótékonyan elkendőzte, hogy a McLaren előnye milyen ijesztően nagy volt. A tények elől azonban nincs menekvés. Miközben a kaotikus állapotokat még kívülről is nehéz volt átlátni, Lewis Hamilton cseppet sem zavartatta magát, és lenyűgöző magabiztossággal, szinte unottnak tűnő egykedvűséggel caplatott el a célig. Amikor kiszállt az autójából, a szokatlan hőség ellenére olyan kipihentnek látszott, mintha éppen akkor ébredt volna egy kis délutáni szunyából, nem? Holott a 48 tiszta (SC nélküli) kör egész pontosan kétharmadában mindenkinél gyorsabb volt! Bámulatos. Bevallom, egy kicsit tartottam tőle, hogy a télen felkapta Lewis-t a sztárlét bódító szele, amibe némelyek hajlamosak menthetetlenül beleszédülni, de a jelek szerint szerencsére alaptalan volt az aggodalmam.
Ugyanakkor túlságosan is csábító, ezért óhatatlanul veszélyes lenne azonnal levonni azt a következtetést, hogy a vezetési segédeszközök betiltása máris egy újabb aranykort indított el, nem? Nem akarok ünneprontó lenni, de én inkább megvárnék még egy-két versenyt, mielőtt levonom a tanulságot. Egyrészt Melbourne-ben eddig is gyakran voltak üdítően zűrzavaros nagydíjak, mert az idénynyitón kicsit még az egész F-1 olyan benyomást kelt versenyzőstül, csapatostul és háttérmunkásostul, mint a téli álmából kóvályogva ébredező medve (igaz, a 2006-os roncsderbi éppenséggel a szezon harmadik futama volt); másrészt valljuk be, hogy ez nem egy könnyű pálya. És, ha végiggondoljuk, nem sok olyan incidens volt, amit közvetlenül a segédeszközök betiltására lehetett visszavezetni. Felipe Massa rajt utáni kicsúszását igen; azt, ahogy Timo Glock megelőzte a hibázó Takuma Satót a 14. körben, igen; és talán azt is, hogy Kimi Räikkönen annyira elrontotta a féktávot, amikor megpróbált bebújni Heikki Kovalainen McLarenje mellé. Pat Symonds viszont a verseny után érdekes módon azt mondta, hogy a közvélekedéssel szemben nem könnyebb, hanem éppenséggel nehezebb lett előzni, mert az automatikus motorfék-szabályozás nélkül nagyon trükkös lett kifékezni egy másik autót. Szerinted igaza lehet? A Räikkönen/Kovalainen epizód látszólag Symonds mellett szól...
 Túróst, az egy szimpla vezetői hiba volt, amit semmilyen elektronikával nem lehetett volna megfogni. Kimi egyszerűen elmérte a féktávot és Heikki nem is nagyon hagyott neki helyet, így is kis híján megcsípte a McLaren jobb hátsó sarkát. Amikor valaki ennyire a pálya belső felére kényszerül, akkor nemcsak a koszosabb ív nehezíti meg a dolgát, de a fékezési pontját sem "találja" meg olyan egyszerűen, hiszen vizuálisan is nehezebb helyzetben ér a kanyarbejárathoz (a pálya ideális szélét takarja az ellenfél). Ráadásul már a manőver előtt úgy éreztem, hogy ezt most muszájból teszi, azaz nem szabad beragadnia, hogy működjön a taktika. Meg kellett próbálni, de szinte kivitelezhetetlen volt a mozdulat, annyira jól védekezett Kovalainen. Egyébként ő még éppen el tudott fordulni az ideális ívről, azaz így is a lehető legkésőbb fékezett megcsúszás nélkül.
A megcsúszás meg úgyis kulcsszó lesz idén, én már most biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb versenyeket láthatunk majd, főleg, ami a kiélezett párharcokat illeti. Mindenki hibára kényszeríthető, és amikor minden második kanyarkijáraton az autók megcsóválják a feneküket, akkor előbb-utóbb úgyis lesz akció. Nem baj, hogy nehezebbek lettek a körülmények, így egy kicsit több szerep jut a pilótáknak, és azért az egyértelmű, hogy emiatt nem lett veszélyesebb a Forma-1. Pedig néhány bulvárlap mennyire féltett minket ettől.
Ami a versenyt illeti, Hamilton egyszerűen hibátlan volt, úgy tűnik, továbbfejlődött a télen, és egyre jobban megtervezve, összeszedetten vezet. Ha belegondolsz, hogy mennyien károgtak a tél folyamán (még a Ferrarinál is), hogy majd jól megszívja, mert agresszívan vezet és fogalmatlan napközis lesz a segédeszközök nélkül, ehhez képest olyat nyújtott, ami közel állt a tökéleteshez. A sok pro és kontra, szeretem, nem szeretem érv mellett, mintha eltűnne a lényeg a sok szakavatott megszólalónál: ez a srác a világ legnagyobb tehetségeinek egyike - amióta autóversenyzés létezik. Ja, és ehhez semmi köze a bőrszínének, meg az újdonság varázsának, ez egyszerű tény. És ez az, amit nem lehet másként értékelni (azért jó néhány izzadtságszagú erőlködést olvastam már a témában).
Viszont: a Ferrari versenytempójáról semmilyen képet nem kaptunk, azt viszont tudjuk, hogy Kimi majd féltávot nyomott le a lágyabb keveréken (oké-oké, SC is volt), és Massa megpördülését követően mindketten kényszerstratégián voltak. Innen nézve nem volt gyenge a tempójuk, úgyhogy én még kíváncsian várnék egy igazi küzdelmet a McLarenek ellen. Ami viszont sokkal furcsább, az a két motorhiba. Tényleg, mi az, amit az elmúlt két évben máshogy csinálhatnak? (Tudom, erősen költői). Mármint technológiailag, minőségellenőrzésileg, stb., mert mintha kezdene rájuk visszaszállni a régi, olasz átok.
 |
| Azon a pályán, ahol egy évvel ezelőtt 3. helyezéssel robbant be az F-1-be, Lewis Hamilton káprázatos magabiztossággal, vérprofiként szerezte meg a pontversenyben számára azonnali lépéselőnyt biztosító győzelmet, nem zavartatva magát a zűrzavaros körülményektől. |
|
Úgy tűnik, ez a negatív trend még a 2006-os Japán Nagydíjon indult el, amikor Schumacher motorhibával az élről esett ki, és ezzel végleg elvesztette a világbajnoki küzdelmet. Azóta valahogy nem annyira bombabiztosak a Ferrarik - mintha megrendült volna az önbizalmuk ezen a téren. Nem akarok sem korán károgni, sem elcsépelt közhelyeket puffogtatni, de nem tartom kizártnak, hogy Michael Schumacher megszállott, minden részletre kiterjedő maximalizmusa és Jean Todt kispolgárian görcsös, aprólékos figyelme nélkül a Ferrarinál önkéntelenül úgy érezték, végre fellélegezhetnek egy kicsit, és ettől elkényelmesedtek. Ha egy szervezet felszabadul valamilyen nyomás alól - és a megfelelési kényszer kétségkívül nyomasztó teher -, a kellemes, de végső soron mégiscsak destruktív megkönnyebbülés idővel a hierarchia minden szintjébe beszivároghat. Mivel a Ferrarinál biztosan megtartották a korábbi, jól bevált minőségellenőrzési módszereket, vagyis a metodika és a struktúra állandó maradt, nehéz mással megmagyarázni a visszaesést, mint a személyi változásokkal. Ezért szerintem elsősorban lélektani problémáról van szó.
Természetesen eszem ágában sincs mindent a nyakukba varrni, pláne ennyire elhamarkodottan, de Stefano Domenicali lehet akármilyen jó szakember, Kimi Räikkönen és Felipe Massa lehetnek akármennyire ügyes versenyzők, ha nem érzi úgy a Ferrari minden egyes tagja, hogy érdemes teljes odaadással dolgoznia értük, óhatatlanul be fognak csúszni hibák. Egy ennyire kompetitív közegben működö vállalat pszichológiai egyensúlya egyrészt rendkívül kényes, másrészt nehezen kitapintható. Éppen ezért a tavalyi sikerek ellenére egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy a Ferrari a következő években lezüllik - az új rezsim legfőbb feladata, hogy magával szemben megteremtse az egész csapat bizalmát. Elég hosszú válasz ez egy költőinek szánt kérdésre, de egy szó, mint száz: a Scuderia még nincs túl a generációváltás nehezén. Ami persze nem jelenti azt, hogy Malajziában nem arathatnak kettős győzelmet.
Räikkönen kicsúszásával kapcsolatban annyit azért hozzáfűznék, hogy a tavalyi segédeszközökkel szerintem nem lett volna ennyire látványos az a produkció. Ahogy Schumacher is mondta, a Safety Car-fázis után még hidegek voltak a gumik, ráadásul Kimi Ferrariján már alaposan le is strapálódtak, amikor megpróbálkozott azzal a kamikaze-manőverrel Heikki McLarenjével szemben, ráadásul a belső ív poros és hepehupás volt. Márpedig az elektronika éppen a legszélsőségesebb helyzetekben segít a legtöbbet - persze abban teljesen igazad van, hogy akkor is csak a fizikai korlátokon belül. Räikkönen egyértelműen túl nagy lendülettel érkezett a féktávra, de simán elképzelhetőnek tartom, hogy a pillanat hevében egyszerűen a régi beidegződéseinek megfelelően kezelte a pedálokat, mert a féktáv elején még messze nem tűnt annyira reménytelennek a helyzete, mint a kanyar csúcspontjánál. Na, az ilyen beidegződésektől lesz a legnehezebb megszabadulni, az viszont a hétvégén már jól látszott, hogy igazuk volt azoknak, akik szerint nem a kigyorsítás, hanem a fékezés lesz fogja a több problémát okozni. Ha már itt tartunk: mit gondolsz Massa és David Coulthard nagyszerű mutatványáról?
Egyértelműen DC hibája volt, mert Massa már bebújt mellé, és kis híján egyvonalban voltak, amikor DC rákormányzott. Tipikus késői kifékezés volt, amiből az ilyen versenybalesetek adódnak, ha Massa esik ki, ő sem szólhatott volna egy szót sem, mert rizikós manőver volt, de bejött. Azért azt gyorsan hozzátenném, hogyha Massa egy méterrel hátrébb lett volna, akkor már az ő sara, hiszen úgy ment volna Coulthard oldalának, hogy nem fogott pozíciót, itt viszont már a fékezési fázisban mellébújt, és ilyen esetekben ez a vízválasztó.
A fékezés vagy kigyorsítás probléma jelentősége nyilván pályáról pályára változik majd, attól függően, hogy milyen jellegű aszfalt, általános tapadás, útegyenetlenségek és féktávok várnak a versenyzőkre. Szerintem nem is érdemes különbontani, hogy melyiknek nagyobb a jelentősége, általánosságban az elektronikus segítségek hiánya pont azt a hibafaktort csempészte vissza a versenyzésbe, amitől nem válik minden rögtön lefutottá a rajtot követően. Most például a maláj időjárás előrejelzést megnézve majdnem biztos, hogy részben vagy teljesen esős hétvégénk lesz. Örülnék is neki, mert mindjárt kiderülne, hogy a rengeteg téli jajveszékelés mennyire volt komoly az esős futamok biztonságát illetően. Szerintem ugyanis semennyire, arányaiban pont annyival lesz nehezebb esőben vezetniük, mint amennyit szárazon változott a helyzet. Biztos több lesz a kieső, de hogy világvége hangulat legyen egy kis víz miatt? Ugyan már.
Amúgy is rengeteg dolog maradt nyitott az első futamot követően, hiszen nemcsak a Ferrari abszolút versenyképességét nem láthattuk, de a Red Bull és a Force India is elvérzett, mielőtt használható információt gyűjthettünk volna, és Buttonra is nagyon kíváncsi lettem volna a Hondában. Habár érdekes módon Barrichello teljesen magára talált, nem is beszélve a Hondáról, akik nekem a hétvége legnagyobb meglepetését okozták. Azok után, amit a tesztek alatt láttunk tőlük az ő teljesítményükben voltam a legbiztosabb - a rajtrács végén. Ehhez képest ezzel az 5 évvel ezelőttinek kinéző orr-résszel, és kapkodva összerakott aero-val saját erejükből küzdöttek a pontokért. A boxutcai malőrtől eltekintve, eddig Ross Brawn szerződtetésének csak pozitív oldalai voltak, és ez is jól példázza, hogy egy jó képességű vezető nélkül nem lehet sikeresen szerepelni az F-1-ben. (Remélem a Toyotánál jegyzetelnek).
 |
| A Ferrari Melbourne-ben olyan benyomást keltett, mintha a csapat minden szintjén fejetlenség lenne, ezért a generációváltás során hatalomra jutott új rezsimnek mihamarabb gondoskodnia kell róla, hogy a megfigyelők ne vonják le a következtetést: Maranellóba visszatért a jó öreg, olaszos anarchia. |
|
Erre azért ne vegyél mérget! Ezt már annyiszor túltárgyaltuk, hogy nem akarok tovább csámcsogni rajta, de a Toyota a jelek szerint az F-1-ben is tökön-paszulyon át, az utolsó csepp véréig kitart a közúti autógyártásban bevált "Toyota Way" alkalmazása mellett, úgyhogy csupán az a kérdés, hogy ez a filozófia lassú víz partot mos alapon idővel kifizetődik-e. Én kétlem, ha azonban eddig nem voltak képesek belátni, hogy a sikerhez szemléletváltásra van szükségük, valószínűleg ezután sem fogják. Azért szomorú az egész, mert a Toyota istálló tagjainak többsége európai, és ők éppen annyira tisztán látják a japán vezérkar által elkövetett hibákat, mint mi - csak nekik még végig is kell élniük mindazt, ami ezzel jár. Nem csoda, ha ez demoralizálja őket. Kár, a rideg nagyvállalati arculat mögött, az érdemi munkát végző mérnökök, szerelők és pilóták szintjén ugyanis a Toyota egy meglepően emberközeli, barátságos és szerethető csapat, amely tulajdonképpen saját, elefántcsonttoronyba zárt menedzsmentjének áldozata. Ez kissé melodrámaian hangzik, mégis így látom.
A Honda Rubens Barrichello kiállásánál gyakorlatilag mindent elrontott, amit a boxutcában egy csapat elronthat (bár az, hogy már a Safety Car beküldése után hívták ki, még nem hiba, hanem tudatosan, de kényszerből tett lépés volt), Ross Brawn jelenlétének azonban már én is érzékelni véltem a pozitív lélektani hatásait. Egyszerűen az a tény, hogy ott van, tutira tuningolja a Honda személyzetét, és ezen rengeteg múlik. Meg hát alighanem az a zárt körű jerezi teszten kipróbált új aero-csomag is hozzájárult ahhoz, hogy a Honda rengeteget fejlődött tavalyhoz képest: a legjobb köridejük 1.091 másodperccel jobb volt, mint egy éve ugyanitt. Ennél nagyobbat csak a Force India és a Toro Rosso tudott előrelépni.
A Coulthard/Massa balesettel kapcsolatban jórészt egyetértek veled, azzal a különbséggel, hogy 30 százalékban Felipét is felelősnek tartom érte. Akkora lendülettel érkezett a jobb oldali, belső csúcsponthoz, hogy szemlátomást nem lett volna esélye a rendes íven elfordítani az autóját, hanem onnan lesodródva át kellett volna vágnia a két kanyar közötti rövid szakaszt, hogy aztán belülről, azaz a bal oldalról kezdje meg a másodikat. Tehát DC közreműködésére is szüksége lett volna a tiszta előzéshez, de David alighanem elbambult, és ahogy te is mondtad, egyszerűen a Ferrarinak kormányozta a Red Bullját.
Heikki Kovalainen viszont sokkal sikeresebb előzést hajtott végre Fernando Alonso Renault-ján, és be kell vallanom, hogy mély benyomást tett rám a teljesítménye. Végig lassabb volt ugyan Hamiltonnál, de az első két etapban 4 körrel több benzint cipelt, mint Lewis (bár lehet, hogy nem 4, hanem csak 2-3, mert a McLaren állítólag menet közben előrehozta Hamilton boxkiállásait), és üzemanyagkorrigáltan nem volt vészes köztük a különbség.
Kovalainen a másik, akire nagyon kíváncsi vagyok a következő futamokon, mert valóban nem volt messze Hamiltontól, csak a simának tűnő második helyét elcsórta az orra elől a Safety Car fázis. Tényleg feltűnés nélkül, már-már fű alatt ügyködött egész hétvégén, és a köridőket megvizsgálva szinte tökéletes újrakezdést produkált ott, ahol tavaly szénné égette magát a Renault-ban. Azért Hamiltont legyőzni nem lesz egyszerű, de minél előbb sikerül, annál kedvezőbb helyzetbe hozhatja magát a csapaton belül és pszichés szempontból is.
Azért az újonc Renault pilóta égése idén sem maradt el Melbourne-ben, szegény Nelsinsho azt sem tudta, mi történik vele. Igaz, a csapat (a tavalyi Kovalainen esettel ellentétben) megvédte, ám azt szinte senki sem gondolta, hogy majdnem tök utolsó lesz az időmérőn. Már az évad előtt is azt mondtam, hogy az Alonso-Piquet párharc lesz a leglefutottabb, de azért ekkora pofonra nem számítottam. Nelsinho egyszerűen még nem érett meg az F-1-re, kicsit massás utánérzésem van, azzal a különbséggel, hogy Felipe 2002-es bemutatkozásakor vad volt ugyan, de gyors, míg Piquet-nek egyelőre csak vadságra futotta. Illetve itt még arra sem. Eddig pályafutásából azért annyi leszűrhető, hogy mindig kellett neki egy kis idő az új helyzethez való alkalmazkodáshoz, ami viszont intelligenciát is feltételez, hiszen a javulás enélkül elképzelhetetlen. Úgyhogy nem húzom le róla a keresztvizet, adjunk neki még esélyt arra, hogy láb és kézremegés nélkül is versenyezhessen. Például ha ezen a hétvégén esik Sepangban, akkor máris nőnek az esélyei, mert ha valamiben, akkor az esőben autózásban nagyon spiccen van. És lehet, hogy csak ennyi hiányzik ahhoz, hogy fejben is felnőjön az F-1-hez, ha meg nem, akkor néhány év után eltűnik a süllyesztőben.
Tavaly Sepang sima McLaren pálya volt, a Ferrarik elég csúnyán leégtek a versenyen, idén azonban muszáj lesz összeszedni magukat, különben lépéselőnybe kerülnek a wokingiak. És akkor még ott van a BMW, akikkel legalább az időmérőn számolni kell, és ennek megfelelően bárkinek belerondíthatnak a taktikájába. Lehet, hogy meg kell követnem majd magam, de most úgy érzem, hogy idén sem lesz meg a várva várt BMW győzelem, egyszerűen még mindig túl nagy a lemaradás a versenytempójukban. Az is érdekes, hogy a tesztek alatt Kubica végig jobbnak tűnt, ám a versenyköridőket és az edzésidők benzinmennyiséggel súlyozott eredményét figyelembe véve Heidfeld nem volt rosszabb, sőt, talán még egy kicsivel jobban is teljesített.
 |
|
 |
| Alonso, Piquet és Nico Rosberg valós köridő-grafikonja (a képre klikkelve nagyítható). Piquet ingadozása az első néhány körben jól kivehető. ALUL: A három versenyző által futott köridők eloszlása. Rosberg volt a leggyorsabb közülük, de az Alonso és (a sérült autóval küszködő) Piquet közötti különbség megrázó. |
|
Pedig éppen azzal akartam előhozakodni, hogy tavaly állandóan a kockáztatást hiányoltad a BMW részéről, és azt hittem, most, az F1.08 rendhagyóan cizellált aerodinamikáját elnézve végre elégedett vagy! Ezek szerint nem… Mondjuk valóban érdekes, hogy a BMW egykörös tempója az egy évvel ezelőttihez képest - legalábbis Melbourne-ben - egy szemernyit sem javult, és az 1. helytől is hajszálra ugyanakkora volt a hátrányuk, mint tavaly (igaz, a versenyen mért leggyorsabb körök tekintetében a közvetlen riválisaikhoz képest kevésbé estek vissza). Ez kétségkívül jelentheti azt is, hogy csak az Albert Parkban tűnt úgy, mintha közelebb kerültek volna ahhoz a bizonyos hőn áhított nagydíjgyőzelemhez, de ezt majd az idő eldönti.
Ami Piquet-t illeti, a teljesítménye ránézésre valóban siralmasnak tűnt - az első 11 körben elképesztően ingadozó köröket futott (igaz, utána stabilizálódtak valamelyest az időeredményei), és a kieséséig eltelt 24 körből Alonso 22-szer gyorsabb volt az ő egyéni leggyorsabb körénél. De azért én sem írnám le kapásból, mert a rajtbalesettől kezdve sérült autóval versenyzett. Adjunk neki időt! És persze már azt is sokszor megtanultuk, hogy a makrancos autókkal mindig a rutintalan pilóták boldogulnak a legrosszabbul. Másrészt a másik Renault-ban éppenséggel nem egy nyeretlen kezdő ül, hanem Fernando Alonso, aki egyébként sem túl kényelmes mérce, és Melbourne-ben tényleg lenyűgöző lendülettel vezetett. Öröm volt nézni, hogy a verseny alatt is mennyiszer porolt a kijárati rázóköveknél, jelezve, hogy teljes erővel odateszi magát. Remélem, a Renault kebelére visszatérve valóban ismét régi önmaga lesz - de most ismét megmérettetik majd, ezúttal abból a szempontból, hogy képes-e jóban-rosszban kitartani egy olyan csapat mellett, amely mindent rá épít.
- Wéber Gábor az F1 Racing magyar kiadásának főszerkesztője
és az RTL Klub kommentátora.
- Farkas Péter az A5.hu, az Autó-Motor, valamint
az F1 Racing magyar kiadásának munkatársa.
 |
|
