Az autósok jelentik a legnagyobb veszélyt a motorosokra

Egy német intézet, melynek a kétkerekű közlekedés biztonságosabbá tétele a feladata, még 2007 őszén kezdte meg a 100 000 km-es tesztet 50 motoros rendőr és egy Kawasaki GTR 1400 motorkerékpár bevonásával. A 83 nap alatt megtett 100 000 km tapasztalatainak a napokban fejeződött be az értékelése, amely jó néhány meglepetéssel szolgált.

	A többi közlekedő sem figyel eléggé a motorosokra

Az eredmények szerint a vészhelyzeteket nem elsősorban a motorosok sebessége, esetleg gyorshajtása okozta, sokkal nagyobb kockázatot jelentettek a személy-, ill. teherautó vezetők, akik sávváltásokkor gyakran hagyták figyelmen kívül a két keréken közlekedőket. Nagy kockázatot jelentenek még az úthibák, a csúszós aszfalt, és az útburkolati jelek síkos felülete. A résztvevők több mint fele a teszt során saját bevallása szerint nem került különösen veszélyes helyzetbe. A vizsgálatokba bevontak egészségügyi főiskolát, orvosi egyetemet, annak klinikáját és sportkórházat is. Az itt végzett hosszú vizsgálatok bebizonyították, hogy a stressztűrő képesség mértéke, a testsúly, és a fizikai állapot jelentősen befolyásolja a motorosok biztonságos közlekedését. A szakemberek négy elméleti kategóriába sorolták a vezetőket. Az egyik véglet az óvatos, magát és motorját egyaránt kímélő, úticélját kedélyesen, jó hangulatban elérő motoros, a másik a képességeinél jóval több kockázatot vállaló, folyamatos vészhelyzetben közlekedő. A kettő között helyezkednek el a gyakran kockázatot vállalók, és a sportos, kiegyensúlyozott, de ritmusos stílust egészséges mértékben váltogatók. Ez utóbbi csoport lenne egyébként az optimális saját maga és a többi közlekedő számára egyaránt. A vészhelyzetek okozta szellemi megterhelés során a szervezet által termelődő adrenalin mennyisége a négy csoport tagjai között jelentősen eltért, szemben a fizikai terhelés során termelődő noradrenalinnal, melynek mennyisége alig mutatott eltérést. A mért pulzus és vérnyomás értékek kimutatták, hogy a normál súlyú és jó fizikai állapotú vezetők sokkal kevesebb baleseti kockázattal közlekednek túlsúlyos, vagy kevésbé fitt társaiknál, és természetesen a gyakorlat és tapasztalat megléte is csökkentette a kockázatot.

A vizsgálat végső következtetetése nem meglepő, eszerint az utcai közlekedés, hobbimotorozás is megfelelő fizikai és szellemi felkészülést igényel, főleg a hosszú téli kihagyás után.